HTML

filmekről

Olyan filmekről írogatok ezen a kis blogon, amelyek magukban hordoznak valamiféle eszmei mondanivalót, vagyis lehet róluk írni. Ezzel a blog nagymértékű szubjektivitását is elismerem, hiszen valamelyest önkényesen választom ki azt, hogy (szerintem) miről lehet írni, és miről nem. Számos olyan film van, amely soha nem fog belekerülni ebbe a blogba, pedg kiemelkedő, nélkülözhetetlen és alapműnek számít. Magamban hordozom azt a szkepticizmust, mely szerint bizonyos képi dominanciákat nem lehet eszmei síkon kifejezni. És azt is elismerem, hogy a katarzis pusztán tökélyre vitt képiséggel is elérhető, különösebb eszmei tartalom nélkül.

Friss topikok

Linkblog

Abbas Kiarostami - Bad ma ra khahad bord (The Wind Will Carry Us - Szelek szárnyán)

2008.12.09. 21:10 film

Teljesen szokatlan filmrendezés, nagyon sok közeli kameraállással és felülről filmezett jelenetekkel. A filmben a rendező sokat játszik a térrel, amely egyféle labirintusként hullámzó hatást kelt. A cselekmény zárt téren belül zajlik, türelmesen végigfilmezett ismétlődő jelenetekkel, amelyben a szereplő városi (nyitott teres) léte komikussá válik.

A film a szűk tér ellenére sok szálon fut, ám a film nagy részében a főszereplő közelről filmezett arcát látjuk, vagy azt, ahogyan ő látja a környező világot. Kiarostami tulajdonképpen a belső és külső szubjektumok (belső mint a percipiáló szubjektum, külső mint a percipiált világ/szubjektum) folyamatos váltogatásával éri el a kívánt hatást.

Az ismétlődő térben az idő is megváltozik, és olykor mintha megállna, és nem lehetne követni múlását. Az idő múlására csak néhány nagyon finom jel emlékeztet, mert a faluban minden évszázadok óta változatlan maradt (tradíció és ősök tisztelete).

A vidámnak és lazának induló történet lassan bár, de egyre nyomasztóbbá, szorongóbbá válik, és létproblémákra adott válaszokat tartogat. Bírálja a szakosodott, szétaprózódott, a természetből kiragadott embert. Ez a szétesés tulajdonképpen korlátozottságot jelent, és mint azt az orvos is kifejti, ha az emberi testtel nem mint egésszel foglalkozna, akkor korlátozottá válna. Azonban - és ez kiváló hasonlat – a teljes képet látó emberre már nincs szükség, így munkája csaknem haszontalan, saját magának viszont a hasznára lehet, mert képes teljesen más szemszögből figyelni a külső világra, mint a "szakosodott" társai. Mivel tulajdonképpen nincs rá igazán szükség a szakosodási kritériumok alapján ítélő világban, valamilyen módon elér egy belső szabadségot. Egzisztenciálisan ez a jelen élvezetét, egyféle művészi hedonizmust jelent, és megismétli a jól ismert közhelyet, hogy a halál után nem lehet tudni mi jön, ezért jobb élvezni az életet. Azonban - bár közhely - a magára hagyott individuum esetében ennek a közhelynek az ismétlése egyféle kitörési pontot jelent a mindennapokból, a létezés és semmi közé préselt egzisztenciából.

 

Szólj hozzá!

Címkék: percepció irán kurd idő tér abbas kiarostami

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekrol.blog.hu/api/trackback/id/tr22813849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása