Körkörösség, ismétlés, sors és a beteljesületlen problematikájának körbejárása.
A cselekmény egymással párhuzamosan futó, időben és térben eltolt eseményképekből áll össze, amelyet folyamatosan átsző a képekkel mesterien bánó rendező eszmeisége.
A körkörösség ebben a filmben egymásra helyezett (párhuzamos) köröket jelent, mintha több egymásra helyezett kígyó a saját (vagy egymás) farkába harapna. A relatív eseménysíkokat a véletlen hozza létre.
A térbeli események különböző idősíkokban jelennek meg, az időbeli események pedig különböző térsíkokban húzódnak meg. Mindez egy nem hagyományosan felépített filmet jelent, ahol a cselekvéslánc soha nem egyértelmű, hanem mindig adott hangulatok és tematikák alapján meghatározott.
Az ismétlés a különböző szemszögek szempontjából végrehajtott ismétlés: a cselekmény más szemszögből megismétlődhet, mert a szubjektum egyéni látásmódja csak így mutatható be. Mondhatni az ismétléskor látható másik kameraállás egy másik egyéni látásmód bemutatásának kísérlete. Medem olyan filmkísérletet hoz létre, amely méltán teszi őt napjaink legjelentősebb rendezőjévé.
A feldarabolt térnek és időnek köszönhetően nagyon kicsi a különbség a valódi és a fantáziavilág között. Medem szerint a fantáziát vagy a fantázia párhuzamos világát is bele lehet szőni a valós cselekvésbe, és a nézőre bízni a két világ megkülönböztetésének korántsem egyszerű feladatát.
A film végén nehéz eldönteni, hogy mi a valódi befejezés, mert minden attól függ, hogy a néző hogyan teszi meg a különbséget a képzelet és a valóság között. A valóság nyers, a képzelet katartikus. Az egyéntől függ, hogy melyik lehetőséget választja.
