Olyan filmekről írogatok ezen a kis blogon, amelyek magukban hordoznak valamiféle eszmei mondanivalót, vagyis lehet róluk írni. Ezzel a blog nagymértékű szubjektivitását is elismerem, hiszen valamelyest önkényesen választom ki azt, hogy (szerintem) miről lehet írni, és miről nem. Számos olyan film van, amely soha nem fog belekerülni ebbe a blogba, pedg kiemelkedő, nélkülözhetetlen és alapműnek számít. Magamban hordozom azt a szkepticizmust, mely szerint bizonyos képi dominanciákat nem lehet eszmei síkon kifejezni. És azt is elismerem, hogy a katarzis pusztán tökélyre vitt képiséggel is elérhető, különösebb eszmei tartalom nélkül.
film:
Szia!
Örülök, hogy tetszik. Elszórakoztatom velem magam-magam.
This can be the begining of a bea... (2008.06.18. 16:51)Svetozar Ristovski - Iluzija (Délibáb)
Tarantino annak idején nagyon nyomta ezt a filmet, vagyis nagyon beállt a rendező mögé. Azért tartom mindezt említésre méltónak, mert – egy barátom szavaival élve – ez a film olyan, mintha egy keleti Tarantino rendezte volna meg. Az alábbikaban közvetlenül nem ejtek szót…
Ez a film az un. bosszú trilógia első része. Előre leszögezendő, hogy a film helyenként brutális, az eszközökben olykor egyáltalán nem válogat. Park az ok-okozatban és a véletlenben is egyaránt hisz: a véletlenek nála okozatokat váltanak ki, amelyek további, (véletlen) okot…