HTML

filmekről

Olyan filmekről írogatok ezen a kis blogon, amelyek magukban hordoznak valamiféle eszmei mondanivalót, vagyis lehet róluk írni. Ezzel a blog nagymértékű szubjektivitását is elismerem, hiszen valamelyest önkényesen választom ki azt, hogy (szerintem) miről lehet írni, és miről nem. Számos olyan film van, amely soha nem fog belekerülni ebbe a blogba, pedg kiemelkedő, nélkülözhetetlen és alapműnek számít. Magamban hordozom azt a szkepticizmust, mely szerint bizonyos képi dominanciákat nem lehet eszmei síkon kifejezni. És azt is elismerem, hogy a katarzis pusztán tökélyre vitt képiséggel is elérhető, különösebb eszmei tartalom nélkül.

Friss topikok

Linkblog

Silviu Purcarete - Undeva la Palilula (Valahol Palilulában)

2015.05.27. 19:51 film

Ez a film egy nagy nevű színházi rendező első filmje. Ezt azért fontos kiemelni, mert a film nagyon sok színházi elemet tartalmaz, erősen magán hordja az abszurd színház jegyeit. Purcarete zseniálisan készít színház-filmet, kifejezetten jól választja ki a szereplők komikumát, tragikusságát és kelet-európai esetlenségét és túlélési ösztönét.


A történet nem is történet, hanem egyféle ionescói hagyományt követő kavalkád, idő és tér keveredés, amelyben a szereplők mint torzók, még éppen nem kész valamik vesznek részt, és saját magukat, meg a körülöttük lévőket sem értik, de el-élnek, el-telik az, aminek el kell.


A film hatása viszont csontig ható, mintha egy kutya rázná az ember bekapott lábát, és vissza-visszahúzná abba a világba, amely jó 45 évig meghatározta Európa keleti részét. Mondhatni egyféle „modern” monda, mintha a filmben mondákból ki- és belépő figurák jelennének meg. A szereplők olykor teljesen „normálisak” máskor pedig egyáltalán nem érthetők, mintha csak követnék annak a politikai rendszernek a természetét, amelybe az egész tér-idő kavalkád bele van helyezve, és amely el is nyeli valamelyest a rendszer „mellékhatásait”.


Ilyen filmet csak az tud rendezni, akinek volt köze a kommunista rendszer egészéhez, vagyis aki valamilyen formában tapasztalta magán a rendszer abszurditással átszőtt laza és hamis báját. És csak az, aki mestere a színházi térnek, és nem okoz gondot a számára egy kamera beiktatása a színházi tér és a néző közé.

Szólj hozzá!

Címkék: Silviu Purcarete Undeva la Palilula abszurd színház

Almodovar újranézve

2015.05.27. 19:25 film

„Rossz nevelés”: kiváló képi világ, jó karakterek, a gerinctelenség mély bugyrai, itt senki nem jó és nem rossz, hanem valahol a kettő között található.

Az „Eleven hús” a beteljesedés filmje, amelyhez hosszú út vezet. Ez az egyik legjobb Almodovar film, mert itt egy egyén kibontakozásának és kiemelkedésének képessége követhető nyomon, még ha az oda vezető út kimondottan rögös és a szokásos almodovari fordulatokkal tűzdelt.

A „Tűsarok” c. film még azonos című rovatot is indított a magyar médiában, mert Almodovar lovat adott a feminizmus alá, ami teljesen jogos. A film egy nagyszerűen összerakott, élénk színvilágú és erős témákat feszegető film. Egy dolog azonban rejt magában egy veszélyt, egyféleképpen feljogosít egy – nem csak jogi értelemben vett – bűn elkövetésére a bűn miatti valódi megbűnhődés nélkül.

Természetesen lehet nagyon szimbólikusan is értelmezni az almodovari retorikát, és “univerzalizálni” a bűn és a bűnhődés problémáját egyféle kontextuális (nő és férfi viszony) relativizálással, illetve (anya és lánya közötti viszonyból fakadó) jóvátételi relativizálással.

Az almodovari életmű frissebb darabjai viszont már kezdenek szakítani ezzel a radikális látásmóddal, és sokkal árnyaltabb képet festenek a nemek közötti viszonyokról és szerepekről. A „Bőr amelyben élek” és az „Elrontott ölelés” retorikája visszafogottabb, de éppen azért nagyobbat üt, mint a korábbi filmek kissé erőltetett „gender” irányvonala.

Szólj hozzá!

Címkék: Almodovar

Elia Kazan - A Face in the Crowd (Arc a tömegben)

2015.05.27. 19:21 film

Ez a film pontosan az a film, amely az amerikai (globális) médiaépítéssel és a tudatos manipulálással foglalkozik, és ne feledjük el, hogy mikor készült (1957). Döbbenetes tükröt állít a média, és ebben főleg a TV elé, pontosan felvázolja azt, ami elkezdődött és napjainkra megvalósult a TV és a média világában.


Ebben a világban egyrészt kell a húzóember, akit szeretnek, aki meg tudja szólítani a tömegeket, és kell a nézettség, amellyel mérhető, hogy a manipulálás mennyire sikeres.


A húzóember vagy a showman ebben a világban hatalmas szerepet kap, nagy hatalmat szerez, rajta múlhat a közvélemény beállítódása és azon témák felvetése, amellyel a közönség esetén elért beállítódás fenntartható. Természetesen a showman szerepe túlértékelt, mesterségesen felépített, megrendezett, a stúdióban ülő közönség irányított, megfelelő pillanatban tapsol és megfelelő pillanatban nevet. A precízebb hangulatfokozás érdekében az a közönség a későbbiekben kiváltható a taps- vagy nevetőgéppel, sebészeti pontossággal határozva megy így, hogy a tömeg mikor nevessen, szomorodjon el vagy jusson el egy konkrét „felfedezéshez”.


A showman abban az álomban ringatja magát, hogy minden rajta múlik, kikerülhetetlen, megkerülhetetlen, ő maga sem látja, hogy csak egy jól használható láncszem egy kusza de határozott célokkal bíró gépezetben, és bármikor lecserélhető, ha árt az üzleti és politikai érdeknek.


A tömegek viszont egy álmot kergetnek, nem hajlandók belegondolni abba, hogy a showman esetleg hazudhat, megjátszhatja magát, és csak a siker, a hatalom és a pénz érdekli. Amikor kiderül a showman valódi lénye, a tömegek abban a pillanatban elfordulnak tőle, és egy másik „feddhetetlen” showmant keresnek, elfeledve ezáltal, illetve megerősítve, hogy saját maguktól fordultak el, saját hiszékenységükkel teszik nevetségessé magukat.


A film megnézése után az ember úgy érzi, hogy egy döbbenetes átverés része, amelytől nem biztos, hogy tudja magát függetleníteni, bármennyire is próbál belátni a dolgok mélyébe, gondolkodni, elemezni. Ha elvetjük az „összeesküvéseket”, akkor is egyértelmű, hogy van véleményformálás és manipulálás: a tömegeknek azt mondják el, amit hallani akarnak, vagy legalábbis azt, amit a nagy részük hallani akar, mert a kisebbségi vélemény nem jelent problémát a demokrácia számára. A TV és a média eszközeivel a tömeg bábként irányítható. A tömeggel el kell hitetni, hogy értékes, jól dönt, jó az ízlése, és joga van jól érezni magát. A többi már megy magától.

Szólj hozzá!

Címkék: Elia Kazan A Face in the Crowd Arc a tömegben tömeg TV média hatalom manipuláció irányítás

Cristi Puiu - Aurora

2013.06.24. 14:26 film

Ez a film abban (is) kiemelkedő, hogy nem megszokott narratívát alkalmaz. A rendezőt jogosan nevezik a román újhullám képviselőjének, hiszen új filmélménnyel kísérletezik.

A történet nem filmszerű, hanem létezésbe helyezett, a forgatókönyv nem a néző dolgát könnyíti meg, hanem – türelemre intve – bevonja magával egy ember történéseibe. Ez a film tulajdonképpen arra törekszik, hogy ne legyen filmszerű, olyan legyen, mintha nem lenne film. A jelenetek nincsenek túlvilágítva, túlfényképezve, a díszletek sem látszanak megrendezettnek, mintha minden esetlegesen és véletlenszerűen lenne összerakva.

Mindennek a végén derül ki az értelme, amikor kiderül, hogy a főhős mit miért tesz, milyen indíttatásból és milyen sérelmekből. A film eleje a kirobbanó cselekmény(ek) előkészítője, úgy, ahogyan az egy ilyen esetben valóban megtörténne. A rendező úgy tesz, mintha levenné a kezét a filmről, mintha dokumentálná a történetet, amelyben egyszerre ő a rendező és a főszereplő.

A főhős kibontakozó cselekményvilágán keresztül a rendező keményen bírálja a román társadalom kettősségét, a ledöntetlen tabukat, az őszinteség hiányát, a látszatpedagógiát, a számító/túlélő magatartást, a régi szocialista nyomorra ráépülő új nyomort.

Cristi Puiu filmjeire figyelni kell, főleg a Lazarescu Úr halála c. filmje óta. Minden esélye megvan rá, hogy bekerüljön azok közé, akiket nagyként tartanak számon a filmtörténetben.

Szólj hozzá!

Címkék: újhullám román Aurora Cristi Puiu

Joel Coen - Fargo

2013.05.05. 00:08 film

Amikor a film valós történetre utaló felirattal kezdődik, az ember hajlamos rá, hogy komolyabban vegye a történetet, és a „valóságot” keresse benne, és ne csak a fikciót. [A film nem alapszik valós történeten, hanem csak felhasznál valós történeti elemeket].

Viszont az, hogy mi a valóság igen csak relatív, mert a rendező ravasz módon feldolgozott és összekuszált funkcionális valóságot mutat be. A valóságra alapuló történet nem a triviális valóság leutánzása, hanem egyféle társadalmi és emberi magatartás-valóság kritikai bemutatása. Ettől a filmtől ne várjuk el azt, hogy végigkövet vagy leképez egy egyszer már megtörtént eseményt. Nem szándéka a „történeti”, a tényekhez ragaszkodó bemutatás: valóság-mozaikokból épül fel.

A filmben az amerikai társadalom végtelenül felületesként, naivként, kommunikációs problémákkal küszködőként jelenik meg. Nincsenek nagy mélységek, hanem csak felületesség, és a nagy amerikai álmon belüli közös üresség van jelen. A szereplők nagy része kicsinyes, kispolgári, unalmas és a pragmatista, üzlet-szerű mentalitás által meghatározott. Nincsenek közöttük igazi kapcsolatok, még a szorosnak tűnő kapcsolat is rendelkezik valamilyen ürességgel. A televízió az a "médium", amely összeülteti a házastársakat. A társadalom értékrendjének az alapja az üzlet és a pénz, minden más másodlagos, az előző kettőre épülő szerepet kap.

Az autonóm ember mint individuum a filmben nagyrészt negatívként jelenik meg, egyrészt frusztrált, elnyomott személyek képében, másrészt pedig alávaló, érzéketlen, pénzéhes, gyilkolni is képes személyekként. Ez az ember tulajdonképpen nem ember, hanem egy ragadozó, aki csak a saját érdekeit tartja szem előtt, és azokban sem bízhat meg, akiket megbíz egy feladattal.

Természetesen a negatívként bemutatott társadalom és emberi természet egymásra épül, egymás negativitását erősíti, nem választható külön. Az ilyen társadalom ilyen egyéneket szül, az ilyen egyének pedig ilyen társadalmat hoznak létre.

Szólj hozzá!

Címkék: társadalom valóság egyén Joel Coen Fargo

Valerio Zurlini - Il deserto dei tartari (Tatárpuszta)

2012.10.29. 13:01 film

A Tatárpuszta elsődlegesen a magára hagyottság műve. Úgy is mondhatnánk, hogy az értelmetlenbe kényszerített, majd az értelmetlent elfogadó, azzal azonosuló magára hagyott emberről szóló, felénk fordított tükör.


A mű másodlagosan magán hordozza mindazt, ami az egzisztencialista/kafkai világra jellemző. Viszont az a különbség, hogy míg Kafkánál az abszurditás nem kiút, hanem teher, az individuumot szétmarcangoló, felülről érkező és annak vesztét okozó (világ)helyzet. Ezzel szemben Dino Buzzati feloldja a kafkai üldözöttség kilátástalanságát, és az individuum számára az abszurditás egy hosszabb vívódást követően értelemmé válik, az élet abszurditásának értelmévé.  Továbbra is teher marad az abszurditás, de túlélhetővé válik, amíg megmarad. Mert mindennek az a hátulütője, hogy az abszurditásba beleszövődött ember már nem ragadható ki onnan: ha a megszokott és lételemmé vált abszurditást megvonják, az individuumnak már nem lesz elegendő ereje visszatérni abba a világba, amelyben korábban tartózkodott. Tehát túlélhető az abszurd helyzet, de az ember megroppan, örökre benne marad.


Ebben a helyzetben az individuum akár komikusnak is mondható, viszont az emberi lét akcidenciájának egyféle értelembe történő átemelése. A film remekül megragadja Buzzati szomorú embereinek világát, akik a komolyság álcája - a katonai rend mögött - valójában tudatában vannak az életük értelmévé vált abszurditásnak, de csak ebben a rájuk szakadt/kényszerített helyzetben képesek létezni. Már nincs elegendő erejük a kieerkegaardi értelemben vett ugráshoz.

Szólj hozzá!

Címkék: kafka individuum abszurdum dei Dino Buzzati Valerio Zurlini Il deserto tartari Tatárpuszta

Nuri Bilge Ceylan - Uzak (Distant - Messze)

2012.01.13. 15:28 film

A magyar cím nem biztos, hogy pontosan ragadja meg azt a "távolság" vagy "távolságtartás" fogalmat, amely a filmre való megfelelő ráérzéshez szükséges lenne.

 

Ceylan párhuzamos világokat mutat be, amit egyrészt osztott térként, osztott világképként és párhuzamosan futó jelenetekként (két párhuzamos szereplő együttléte) jelennek meg, amelynek a végén a szintézis mint egyféle társadalmi elidegenülés megszüntetésére tett kísérlet jelenik meg.

 

Osztott tér:

 

A kamera állása olyakor cinikusan megosztó, de a “világok” közötti elválasztás folyamatosan jelen van. Cinikus, ahogyan az osztott térben futó Stalker filmet a szereplő pornófilmre cseréli, majd amint “rajtakapják” (egy másik tér belép a saját osztott terébe [TV és film és TV]), “köznapi” műsorra vált át. A tér egy másik jelenetben a TV mögül, a nézőpont módosításával jelenik meg, a szereplő a néző felé irányítja a távirányítót, mert a kamera a TV mögül filmez.

 

Osztott világkép:

 

A két főszereplő teljesen párhuzamos világban él, és a világot is teljesen párhuzamosan élik meg. A két világ (látszólag) nem egyeztethető össze, mert feloldhatatlan ellentétek uralják. Az egyik szereplő világképe a felkapaszkodott városi értelmiségi (fotós) elidegenedett világa, a másik pedig a faluról érkezett, nyers és még be nem illeszkedett emberé, aki még nincs elidegenülve a világtól és saját magától, és kapcsolatokat keres, hisz az együttműködésben.

 

Párhuzamosan futó jelenetek:

 

A film a szereplők történéseit bemutató párhuzamos jelenetekre, valamint a közöttül lévő szakadékot bemutató közös jelenetekre épül. A történeteken végigfeszül az ellentét, a feloldhatatlanság, az elidegenedés, a párhuzamosság egyféle világképet is jelent, amellyel a rendező mint rendező és a rendező mint (török) állampolgár közötti feszültség is megjelenik.

 

Feloldás:

 

A két világ közötti törést a morál oldhatja fel. A fotós túllép egy morális határt, és ezáltal belegázol abba az emberbe, aki – bár idegen tőle – alapvetően tiszteletben tartja őt.

A fotós teljesen közömbös egy ragasztós egércsapdába került – még élő - egér szemetesbe történő bedobásával szemben, míg a másik szereplő morálisan föléje kerekedik azáltal, hogy érzékennyé válik egy állat szenvedése iránt. Ez ébreszti rá a fotóst arra, hogy mennyire elidegenedett magától és a világtől, mennyire elzárt világban él, és meglátja az értéket a számára idegen vált világban.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: messze tér távolság párhuzamos elidegenedés ceylan távolságtartás nuri bilge distant uzak

Ingmar Bergman - The Serpent's Egg (Kígyótojás)

2011.12.02. 18:41 film

Ezt a filmet Bergman egyéb filmjeihez képest vitatja a filmes szakma és a publikum, viszont nagyonis fontos lépés a bergmani életmű teljességéhez. Bergman itt nem a tőle megszokott módon rendez, hanem egy teljesen más struktúrába helyezi be a mondanivalót.

 

A film fő motivuma a félelem fogalma. Egy olyan – akár aktualizálhatóan mellbevágó – világot mutat be, ahol az ember félelemben él, és a félelem kiváltója nem pontosan meghatározott, hanem rejtőzködik, csak a körvonalai láthatók, mint a kígyótojásban kifejlődött, de még nem aktuálisan létező hüllő.

 

A nyugati (gazdasági) civilizáció sérülékeny, és ennek egyik tünete az, hogy krízishelyzetekben olyan létbe helyezi az embert, amelyben szorongani, félni kezd. És ez a félelem nem írható le az egyszerű paranoia tünetével, mert a félelem igenis valós. Tehát amikor az egyén úgy érzi, hogy valami láthatatlan dolog miatt félnie kell, akkor a félelem láthatatlan oka ellenére is igaza van. A gazdasági válság, a zavaros politikai terep, a zavaros élettér mind arra készteti, hogy kiútat keressen a látszólagosan létező jogállamból, abból a “jogállamból”, amely előrevetíti valamilyen diktatúra és szabadságvesztés lehetőségét.

 

Ebben az ember mint individuum teljesen jelentéktelenné válik, és csak a tömegeket megmozgató eszme részévé válik, értéke és (életének értéke is) megszűnik. Amikor ezt az érintett individuum felismeri, akkor többé senkiben nem bízik meg, és a számára felkínált látszólagos vagy valós kimenekítést is visszautasítja, és a saját útjára lép, ami lehet személyes szabadulás vagy akár a halál választása is. Eltűnik.

 

A film utolsó nagy jelenete (de nem zárójelenete) mestermunka, az elkövetkező világkép hihetetlenül erős bemutatása, amelynek a kialakításában Thoma Mann “Marió és a varázsló” művének is valószínűleg szerepe volt.

Szólj hozzá!

Címkék: félelem the válság bergman gazdasági egg ingmar kígyótojás serpents

Hiroshi Teshigahara - Suna no onna (Woman in the Dunes -A homok asszonya)

2011.05.28. 14:27 film

Jó kérdés, hogy a könyv vagy a belőle készült film a mérvadó egy szerző értelmezéséhez. A filmben elveszhet a könyv gondolatszabadsága, a film készen nyújtja a néző számára a vizuálisan értelmezett regényt.

 

A tartalom szempontjából viszont mindkettő megadja az értelmezés lehetőségét.

 

Abe Kobo szabadság fogalma tartalmilag két részre bontható, viszont formailag (a mű értelmezése tekintetében) egy harmadik lehetőséget is felvet egy pusztán intellektuális szabadság irányába.

 

 

1.

 

A mindennapjaiból kiragadt ember kétségbeesik, ha nehezebb körülmények közé kerül. Úgy érzi, hogy megfosztották szabadságától, belekényszerítették egy csapdába, és ez ellen minden erejével tiltakozik. Szabadulni szeretne a csapdából, de a menekülési útvonal nem áll rendelkezésre a számára. A homoklapátolás mononotóniájában és a homok által átjárt élettérben szerencsétlennek érzi magát.

 

A rabságra itélt ember azonban egy idő után kezd beleszokni a helyzetbe, és talál magának új értelmet, ami valami felfedezését/létrehozását, vagyis a kreativitást jelenti. Ebben a kontextusban a szabadság egyik alapfeltételeként Kobo a kreativitást, a monoton munka melletti újító szándékot, fejlesztést látja. A monotoniára ítélt ember nem szabad, de ha a monotónia mellett az embernek lehetősége van arra, hogy valami egyebet is tegyen, akkor szabaddá válhat, függetlenül attól, hogy éppen hol tartózkodik.

 

Tehát a szabadságot nem a jólét vagy a könnyebb lét jelenti, hanem az ember létben betöltött újító szerepe.

 

2.

 

A rabságra ítélt ember elfelejti, hogy tulajdonképpen mi is a szabadság, és azt gondolja, hogy a rabságban is szabaddá válhat. Aláveti magát a rendszernek, és abbahagyja az ellene való lázadást, és beleolvad a rabságba. Ilyen értelemben elfelejti, hogy mi a szabadság, és olyan passzivitásba zuhan, vagyis oly mértékben kiürül, hogy nem akar többé szabad lenni. Halogatja a visszatérést, úgy érzi, hogy később is “ráér” visszatérni a szabad világba.

 

Ezt akár börtöneffektusként is értelmezhetnénk, hiszen köztudott, hogy a hosszú ideig fogva tartott személyek visszakivánkoznak a börtönbe, nem tudnak mit kezdeni magukkal a szabad életben.

 

3.

 

A szabadság abban rejlik, hogy az értelmező többek között szabadon választhat a fenti két értelmezés valamelyikéből. Kobo nem diktál, és nem kíván semmilyen magasabbrendű kijelölést végrehajtani. Talán ez az a mozzanat, ami valóban megteszi a lépést a szabadságnak mint szabadon értelmezhető műnek az értelmezése irányába.

 

Szólj hozzá!

Címkék: tartalom a szabadság the forma in no értelmezés homok abe woman suna asszonya hiroshi dunes kobo onna teshigahara kôbô

Carlos Saura - Cría cuervos (Nevelj hollót...)

2011.02.22. 23:32 film

A filmben azonnal szembetűnő az általa képviselt hamis, bezárkózott és keretek közé szorított világ. A gyermek ezt értelmezi a maga módján, amely a számára elsődlegesen a nagynéni nevelését és a vele járó képmutatást és konformizmust, egyféle szabadság nélküliséget jelent. Ez mély nyomot hagy az árván maradt, a halál közelségét (édesanyja korai elvesztése) hamar megtapasztaló gyermek személyiségében.

 

Korán találkozik a hazugsággal és hűtlenséggel, és reakciójában utánozza is ezeknek a gesztusoknak az etikátlanságát, egyféle beolvadással kezelve azokat.

 

Az elnyomott és (szenvedésében is) magára hagyott anya szenvedése az elnyomás szimbóluma, amely elnyomást árván maradt utódai is megöröklik, hiszen az anya halála után semmi nem ragadja ki őket korábbi környezetükből.

 

Mivel a gyermek túl korán találkozik a halállal, túlságosan is természetesnek veszi a jelenlétét, nem tudja differenciálni magát a halál nem köznapi lététől. A halál a számára elveszíti a vele járó „ünnepélyességet”, magasztosságot vagy félelmet, és ugyanolyan köznapivá válik, mint a behódolt, konformista, keretek közé szorított és szoruló ember.

 

Ha a halál kitüntetettsége eltűnik, az élet kitüntetett pillanatai is eltűnnek, minden egyforma és nehezen elviselhető monotónia lesz. A film zenéje is megerősíti ezt a hangulatot, mert többször megismétlődik, részévé válik a monotóniának, függetlenül attól, hogy valójában egyféle lázadásként is felfogható.

 

A zeneszám többszöri meghallgatása nem hozza el a szabadságot, vagyis ebben a környezetben a kitörés lehetőségét, hanem csak a látszatát kelti annak, és egyféle befelé menekülést jelent.

 

Szólj hozzá!

Címkék: halál anya szabadság gyermek carlos nevelj saura cría cuervos hollót

Costa-Gavras - Le Couperet (The Ax)

2011.02.22. 23:18 film

A kapitalista álom megtörésével a látszólagos társadalmi szabályozás is megszűnik, és az emberek gyilkolni képesek a munkahelyért, annak érdekében, hogy fenntarthassák korábbi életvitelüket. Az az abszurd helyzet alakulhat ki, hogy az álláskereső meggyilkolja az összes többi olyan álláskeresőt, aki konkurenciát jelenthet számára a papíriparban.

 

Ha mindezt világunkra vetítjük, vagy „aktualizáljuk”, akkor mindenek felett álló kapzsisággal és értékvesztéssel találkozunk, ahol nem maga a gyilkos a legnagyobb bűnös, hanem az a világ, amely kitermelte őt.

 

A gyilkost furdalja a lelkiismerete, de egyszerűen nem talál más kiutat abból a szorító és abszurditásba forduló helyzetből, hogy nem talál munkát, és ezáltal elveszíti társadalmi jelentőségét, és veszélybe kerül az addigi életszínvonala. Mert akinek nincs állása, az a mai világszemléletben értéktelen, mintha nem is létezne. A gyilkos számára nagyobb probléma az állástalanság, mint az a tény, hogy az álláskeresés érdekében gyilkossá kell válnia.

 

Az egyébként tiszteletreméltó és szerető családapa kettős életet él. Ez a kettősség azonban nem csak rá jellemző, hanem mindenkire, aki egy ilyen világban él, függetlenül attól, hogy gyilkol-e vagy sem.

 

Costa-Gavras bírál és bemutat. Bírálja a teljesen a gazdasági szempontoknak alávetett társadalmi berendezkedést, és bemutatja annak a társadalomnak az abszurditását, amely egy ilyen berendezkedésnek megfelelően él.

Szólj hozzá!

Címkék: the gyilkosság állás álláskeresés ax munkanélküliség le munkanélküli konkurencia costa gavras couperet

Roy Andersson - Sånger från andra våningen (Songs from the Second Floor - Dalok a második emeletről)

2010.09.07. 21:24 film

Hihetetlenül mellbevágó világot mutat be, amelyben érezhető az abszurd dráma (Ionesco) hatása. Sötét világkép, amely azonban nem kitalált, hanem világunk menetére épít. Ez egy olyan világ, amely kihűlt, egoista, steril, zárt, értékek nélküli és számba sem vett emberekkel benépesített világ.

A környezet is ennek megfelelő hideg és „szögletes” környezet, amely a hideg „svéd design” paródiájaként is felfogható. Kirakatvilágként, amely sterilitásával minden oda nem illő életet megöl.

 

Ebben a világban már bűvészet sincs, hanem a ládás trükkben a fűrész belevág az „önkéntesbe”, a bűvész pedig szintén olyan elkeseredett és szomorú ember, mint az összes többi.

 

Ezt a világot a Vállalat irányítja, amelynek csak a Vállalat sikere számít, annak alkalmazottai nem. A Vállalat új vallást jelent, amelyben a Vállalat metafizikai léte irányít, és semmi más. 

 

A vallás is egyszerű pénzszerzési lehetőséggé vált, ahol a keresztfa üzleti kísérlet, a plébános pedig saját anyagi kudarcairól beszél a templomba betévedő biztosítási csalónak.

 

 Ennek a világnak az irányítói mindent megtesznek menekülésük érdekében, és feláldozzák a fiatal nemzedéket. Ezt egy eszméletlenül kemény szimbolikájú jelenetben mutatja be a rendező, és ebből megértjük azt is, hogy a filmben miért nem szerepelnek gyerekek.

 

 Ebben a világban a művészet és az irodalom mellékvágányra kerül, a költő a bolondokházában tölti napjait, magától megbolondul, maga a világ teszi ezt vele.

 

 Roy Anderson viszonylag kevés filmet rendezett, de ez kiemelkedően mutatja be romlott világunkat. Ilyen film nem készül mindennap, ezért meg kell vele küzdeni, és meg kell érteni, hogy mi az amit elrontottunk.

 

Szólj hozzá!

Címkék: film a második the abszurd dráma vállalat dalok roy from ionesco second floor songs andersson andra sånger från våningen emeletről

Naomi Kawase - Mogari no mori (The Mourning Forest - A gyászoló erdő)

2010.01.25. 09:05 film

Ez egy kifejezetten gondolati film,  és az emberi egzisztencia problémájához kapcsolódik. Valószínű, hogy sokan más szimbolikát is magukénak érezhetnek ebben a filmben, azonban ami számomra fontos az az életnek mint egzisztenciális kérdésnek a körbejárása.

 

Az „élni” fogalmat a film dualista módon közelíti meg. Mi bizonyítja azt, hogy élek? Mi különbözteti meg az elképzelt dimenziót a valóságos dimenziótól? „Ha eszel, akkor élsz” – mondja a mester. Igen, ez egy megfontolandó bizonyíték, hiszen az evés, az étel ízének érzése bizonyítja, hogy vagyok, vagyis élek.

 

Hogy jelen esetben a rendező ironizál-e Descartessel vagy sem, nem tudom. Azonban Descartes "gondolkodom tehát vagyok” tézisével összevetve mindenképpen kissé ironikus megoldásnak tűnik, de legalább nem metafizikai.

 

Azonban az „élsz mert eszel” tézis nem teremt értéket, és itt alkalmazza a rendező a dualista megközelítést: az evés még nem elég ahhoz, hogy valódi egzisztenciát érjél el, mert az evés még nem ad értelmet a létednek. A csak az evés által meghatározott egyén Üres, tartalom nélküli. Tehát nem az ontológiailag meghatározott Semmi, hanem transzcendentális/fenomenológiai tartalom. Így az „eszem tehát vagyok” elv csak megalapozó, ami fenomenológiailag (tartalmilag) fontos, az a mások érzékelése által megalapozott élet/lét fogalom.

 

Ez lehetővé teszi egy társadalmi fenomenológia létrehozását, hiszen az egyén autentikus meghatározása az „eszem tehát vagyok” kiegészítéseként a „vagyok mert érzékelem a hozzám hasonlók csoportjának jelenlétét”, vagyis egyéni létem csak mások létének tapasztalásán keresztül nyer értelmet.

 

Az egyén akkor válik boldogtalanná, amikor a társadalmi rend felborul, válságba kerül. Az egyén elidegenedése a társadalom válságából származó probléma. Ebben az értelemben tehát az egyén akkor boldog, vagyis akkor találja meg a helyét, ha a társadalom megfelelően működik.

 

Mindezek tükrében azt gondolnánk, hogy az egyén így nem más, mint a társadalom kiteljesítője, és feloldódik a társadalom által előírt szabályokban. Azonban erre is választ találunk, mégpedig azt, hogy ez a társadalom nem egy magába zárt, korlátozó társadalom, hanem lehetővé teszi a kreatívan gondolkodó egyének szabadságát. Az ilyen egyén elveti a formális szabályokat, és egzisztenciális értelemben kreatív/interaktív „szabályokat” alkalmaz.

 

Szólj hozzá!

Címkék: élet a társadalom szabadság the lét semmi erdő no üresség naomi forest descartes fenomenológia mori kawase mogari mourning gyászoló egszisztencia

Takeshi Kitano - Dolls (Bábok)

2009.12.31. 16:34 film

A film megértésének kulcsa a kezdő, bábjáték jelenet. A japán bábjáték az európaiak számára először érthetetlen, de egy kis idő után nyilvánvalóan látható a – legalábbis a saját fogalmainkkal meghatározott – lényege. A bábjáték kettős valóságot jelent, és nem pusztán azért, mert azt gondolnánk, hogy a színfalak mögött található a bábszínész, aki a bábot mozgatja, mint ahogyan ez nálunk bevett szokás, hanem azért, mert a báb és a bábszínész együttesen jelenik meg, és a báb és a bábszínész összehangoltan mozog, kiegészíti egymást.  A japán bábjáték egy teljesen más színház koncepciót képvisel, és egy egységes harmóniaként értelmezhető, ahol a bábszínész, a báb, a történetet énekelve mesélő személy, a zenész és a (csuklyás) segédek.

 

Az élet mint bábjáték, vagy az élet mint a bábjáték részévé válás lehetősége erős kísérlet egy olyan létfogalom kidolgozására, amelyben a (japán) bábjátékba való belépés egy új minőséget is jelent. Elsődlegesen a "Bábu vagy" (KFT) kijelentés visszataszító lenne egy európai kultúrkörben értelmezett báb-színház kontextusában, azonban a japán báb-játék kontextusában előjön az a létminőség, amely az európai báb-ból hiányzik.

 

Megkockáztatható, hogy az európai bábszínház mint „Bábu vagy” értelmezés csupán lázadó, ám a feloldásra képtelen álláspont. Jó indulási pont, azonban ha megáll a lázadásnál, ott is marad. A film története alapján a(z) (európai) bábu-létből kitörni akaró egyén eléri azt a báb-állapotot, amely már értéket teremt, vagy más lét-szférába jut, szintézist hoz létre. A film esetében azt az állapotot a vezekléssel, a beismeréssel lehet elérni, amikor az egyéb hagyja azt, hogy a bűne miatt tehetetlenné váló ember átvegye felette az uralmat, lehetővé téve ezáltal, hogy gondozhassa őt. A szintézis eléréséhez, vagy az eggyé váláshoz feltétel nélküli feladás szükséges.

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem szeretet kitano szintézis bábok feltétel nélküli dolls bábjáték bábszínház takeshi

Clint Eastwood - Changeling (Elcserélt lelkek)

2009.12.25. 13:25 film

Eastwoodot nem tartom hatalmas rendezőnek, kliséket alkalmaz és próbálkozik azzal, amit én az egy filmen belüli vontatott, több csúcsponttal megtűzdelt eseményvezetésnek neveznék. Eastwood hatásvadász, és nagyon gyakran erőltetett, azonban ez a filmje kivétel, bár nem mentes teljes mértékben a fent említett  elemektől.   A film azonban jó lett, nézhető, meglehetősen magával ragadó és hitelesen létrehozott. Angelina Jolie színészi teljesítményét sok szempontból megközelíthetnénk, azonban ebben a filmben megcsillantja azt, ami miatt színésznőnek lehet nevezni. Kifejezetten hitelesen és jól játssza el a korántsem egyszerű szerepet. A „jó nő” szerepe is visszafogott, inkább a valódi, mint a divatos szépséget követi.

 

A történet drámai, felkavaró és elgondolkodtató, de nem érdemes utána olvasni a film megnézése előtt, mert nagyon szervesen alakítja a film egységes képét.

 

Eszmeileg nagyon erős kritikáját jelenti az 1920-as évek Amerikájának, amely korrupciótól átitatott légkörében tulajdonképpen csak álhivatalnok és álrendőrség van, és néhány elszánt, az igazáért kiállni képes ember.

 

Eastwoodnak ez a filmje, ismétlem, kiemelkedő az eddigi rendezői életművéhez képest. Lehet, hogy kissé túl későn nőtt fel ahhoz a feladathoz, hogy divattól független rendező legyen?  

 

Szólj hozzá!

Címkék: angelina jolie 2008 eastwood clint changeling lelkek elcserélt lapd

Ming-liang Tsai - Bu san (Goodbye, Dragon Inn - Viszontlátásra Sárkánykocsma)

2009.11.04. 13:52 film

A művészet vége és a film vége tematika kissé elcsépelt szerintem, mert a művészet és/vagy a film a megszűnés helyett folyamatosan átalakul, ahogyan szerepe is.

 

Ami viszont fontos, az a taiwani rendező filmről és moziról alkotott képe, és mindaz, ahogyan ez egy filmen belül megjelenik mint egyféle önreflexió.

 

A rendező számára a film egyik legfontosabb része az, ahogyan megragadja a teret. A mozi épületén belül van a mozin belüli és a mozin kívüli tér, amely között látszólag szabad az átjárás, azonban a tér útvonalakkal és zárt szakaszokkal korlátozott.

A moziterem dekadens hangulatú, akárcsak az egész mozi épülete. Befolyik a víz, mindenhol a pusztulás jelei láthatók, egyféle kiöregedett valami végét látjuk. A vetítés elején még van közönség, azonban egyre kevesebb és komor ember marad végig a történelmi tematikájú filmen. A film azt szimbolizálja, hogy a filmnek mint művészetnek a szerepe egyre inkább csökken, már nincs rá igény, és pusztulásra van ítélve.

 

[Az a kérdés, hogy milyen szempontból hiszünk ennek a képnek, mert a klasszikus, „unalmas és vontatott” művészfilmek világa lecsengőben van, viszont a valamilyen mondanivalóval vagy tanulságos történetet tartalmazó filmek világa - legtöbbszöri felületességük ellenére - reneszánszát éri. A film a túléléshez ebben a kontextusban nem szakíthat a populárissal. A rendező azonban ezt a lehetőséget elveti, és inkább megöli a filmet.]

 

A dekadens és kissé önsajnáló gondolatvilág mellett, ami kifejezetten konstruktív ebben a filmben, az maga a térsíkok használati módja. A kameraállás mindig elválasztott teret bemutató kameraállás, amely egyféle duplikátuma a film és a valóság közötti határnak vagy a kamera és a tárgya közötti határnak. A térsíkban mindig van egy kisebb, és mindig van egy nagyobb tér, amely folyamatosan a két szféra közötti különbségre akar utalni, azt kívánja megerősíteni, hogy a két „valóság” valóságtartalma nem ugyanaz.  Ez majdnem végig így van, azonban talán az egyik jelenet adhat egyféle értelmezési lehetőséget a rendező által alkalmazott beállításokra, ugyanis ott a mozivászon van a nagyobb térben. Ez vagy véletlen beállítás (bár úgy tűnik mindennek megvan az oka, ezért mégsem lehet véletlen), vagy azt az értelmezési lehetőséget nyújtja, hogy a film több lehetőséget rejt magában, mint a valóság. Ez nem is lenne annyira kiemelkedő megállapítás, de ha azt mondjuk, hogy a filmben a földi lét korlátai kitágíthatók, akkor azt is mondhatjuk, hogy a film (és tágabb értelemben a művészet) tulajdonképpen a szabadságot jelenti. Ezért ha ebből a szempontból folytatjuk az értelmezést, érthető, hogy a rendezőt miért tölti el aggodalommal a film vagy a művészet vége lehetőség, mert akkor ugye eltűnik az emberi szabadság.

 

Az ilyen szabadságfogalom kifejezetten érdekes, hiszen csak szellemi szférában látja lehetségesnek a szabadságot vagy a róla való beszédet. A determinált és korlátok közé szorított ember csak egy szellemi tevékenyégben (pl. filmben) képes szabad lenni és kitörni élethelyzetéből.

Szólj hozzá!

Címkék: film mozi tér dragon san goodbye bu tsai inn viszontlátásra ming liang sárkánykocsma

Nuri Bilge Ceylan - Üç maymun (Three Monkeys - Három majom)

2009.10.27. 23:17 film

Nuri Bilge Ceylan ezzel a filmjével maradandó filmet alkotott, amely nagyon erős hatást hagy a nézőben. Mint az Iklimler című filmjében is, ebben is az emberi kapcsolatok problematikája áll a középpontban. Míg az Iklimler inkább egy kapcsolat válságának a bemutatására törekszik, ez a film sokkal messzebb megy, és sokkal mélyebb kérdéseket feszeget. A történetvezetés sokkal letisztultabb, és maga az eszmei mondanivaló is mélyebb síkokba hatol be.

 

A film elsősorban az emberi viszonyok felületességét, kiüresedését mutatja be, ahol az embereket látszat-értékek vezérlik, és a pénz meg egy autó megszerzéséért akár a mások helyetti börtönbevonulás, vagyis bérraboskodás is elfogadható. Nem véletlen, hogy a megbízó politikus, akinek a "fontos" szerepét nem aknázhatja alá egy kis baki, és "úriember" módjára megfizeti a helyette bevonulót.

 

Mi vezet egy embert arra, hogy elfogadjon egy ilyen ajánlatot? Ceylan mindezt a kilátástalanságban látja, a "minden mindegy" elvben, hiszen az a család, amelytől távol marad már régen puszta felületes viszonyokon alapszik. Az ilyen család tagjai nagy bajban vannak, és tulajdonképpen egymás börtönét jelentik, ezért nem éreznék magukat rosszabbul a börtönben, mint a saját családjukban, vagyis a börtönben sem történne több vagy kevesebb velük, mint odahaza.

 

Ami a technikai megvalósítást illeti, a filmet uralja a fix kameraállás és a vontatottság, a hosszú snittek, amelyek szintén arra ösztönzik a nézőt, hogy beleélje magát a helyzetbe, gondolkodási és értelmezési időt hagyva a számára. Ceylan mesteri beállításokkal érezteti a fennálló helyzetek komolyságát.

 

Szólj hozzá!

Címkék: család politikus börtön majom monkeys három ceylan three nuri bilge üç maymun

Michael Radford - Il postino (The Postman - Neruda postása voltam)

2009.10.26. 13:47 film

Ez a film egyrészt a költészet és az emberek kapcsolata közötti hidat próbálja meg erősíteni, másrészt pedig a vers, a versben fellelhető eszme és a vers szerzője közötti kapcsolatot keresi.

 

A vers:

 

Az egyszerű ember is képes lehet megérteni a magas költészetet, amennyiben van benne érzék erre, tehát a költészet nem a „kiváltságos” tanult rétegnek a tulajdona, de a tudás átadásához szükség van a költészet felé forduló átlagember segítésére. Az átlagemberben is benne van a költő, csak nem tudja, hogy verselméleti szempontból melyek a vers részei és elemei (metafora, hasonlat stb.), illetve nem tudja megnevezni azokat, mert nem ismeri ezek jelentését. Az átlagember az akadémiai keretek között megfogalmazott versfogalmat nem ismeri.

 

A vers formailag bármiről szólhat, és voltaképpen nem kell mindenképpen eszmét kifejeznie.

 

Az eszme és a szerző:

 

Amennyiben a költészet és az általa kifejezett eszme (ha találunk ilyent) közötti kapcsolatot vizsgáljuk, kiderül, hogy a költő javarészt elméleti ember, az ügyért nem minden esetben áll ki konkrétan. A költő buzdít az eszmére, de önmaga a háttérben marad, és nem teszi ki magát életveszélynek. Politikai okokból persze lehet hazájából kitiltott, veszélyben lévő, de megvannak azok a kapcsolatai, amelyeknek köszönhetően nagy eséllyel megúszhatja a meghurcoltatást.

 

[Ez most nem azt akarja jelenteni, hogy nincsenek áldozatot hozó, és az eszméért akár az életükkel fizető költők, hanem azt, hogy számos esetben a költő kisebb veszélynek teszi ki magát, mint az általa hirdetett eszmét megvalósítani kívánó "harcos”.]

 

A film a költő gyengeségét, és a költő és az egyszerű ember között fennálló szakadékot is bemutatja. Hiába lesz a költő jó barátja a neki leveleket kihordó postásnak, távozása után évekig mellőzi őt, hiszen fontos ember, nem ér rá feleleveníteni egy, a sorból egy kissé kilógó régi barátságot.

Szólj hozzá!

Címkék: barátság the költészet michael kommunista költő eszme il voltam neruda pablo postino radford postman postása marxista

Akira Kurosawa - Dersu Uzala

2009.10.08. 12:03 film

Dersu Uzala személye egy letűnt korszakot és ezzel együtt egy életformát képvisel, amelyre közülünk sokan vágynak még ma is, de általában kevés sikerrel képesek megvalósítani azt. Dersu a természeti embert jelenti, akinek nincs szüksége a civilizációra, és szinte egybeolvad az erdővel. Nincs szüksége pénzre, mert azzal kint az erdőben nem tud mit kezdeni. Ami a civilizációból megérintette, az a puska és a lőpor.

 

Dersu emlékeztet nagyapámra, aki világéletében földművelő ember volt. A proletárdiktatúra győzelmét és a kulák-érát hatalmas csapásként érte meg, 10 darabból álló tenyérnyi, korábban vásárolt földecskéit elvették, ami maradt az egy negyedhektáros kis kert, amelyben zöldséget termesztett, és a piacon értékesített, folyamatosan lesve, hogy mikor jön a „maximáló”, aki megszabta, hogy mennyiért adhatja el a zöldséget a piacon. Fia (apám) városba költözött panelbe, az öreg meg miután özvegy maradt sem volt hajlandó a panelben 2 óránál többet eltölteni.

 

A film megtekintésekor a fenti sorok jutottak eszembe, és Dersu valamilyen módon szimbolizálta számomra a nagyapámhoz hasonló társadalmi réteget és embereit. Persze Dersu egy idealizált kép, és magával hozza a Kurosawa rendezte filmekben található metafizikai elemet. A természeti ember Kurosawa számára egyféle egyedüli értékként jelenik meg, amely messze magasan áll a civilizációba beépült embernél. Ez mind igaz, de sajnos nem jelent többet egyféle nosztalgiánál. Dersu már nem valósítható meg, és csupán szimbólumként értelmezhető, és ha populisták szeretnénk lenni, akkor aktualizálható napjaink ökológiai kontextusában.

 

A film vége jelenti azt is, hogy a Dersu-féle emberek életébe nem szabad beavatkozni, mert az tragédiához vezethet. Mikrovilágukat nem szabad kívülről - akár egy modernebb tárggyal sem - megzavarni.

Szólj hozzá!

Címkék: akira vladimir kurosawa dersu uzala arsenyev

Kinji Fukasaku - Batoru rowaiaru (Battle Royale)

2009.10.02. 09:30 film

A film az ember és embertársai közötti viszony kapcsolatát tárgyalja vészhelyzetben. A vészhelyzetnek vagy a halálos határidőnek köszönhetően visszaáll egyféle bizarr hobbesi állapot, amikor az ember embernek farkasává válik, de nem a miatt, mert nincs még társadalmi szerződés, hanem azért, mert külső hatás miatt kényszerhelyzet áll fenn.

 

A film a maga extrémitásában felhívja a figyelmet arra, hogy a létrejött társadalmi szerződés nagyon törékeny, mert amikor a tagjait veszélyeztetik, azonnal a szerződés ellen fordulnak.  A társadalmi szerződés, vagyis a norma elérte azt, hogy az emberek rengeteg felszínes kapcsolattal, de mégse bántsák egymást, hanem egymás korlátozásával túléljék napjaikat.

 

Ez abból a szempontból is fontos, ha arra gondolunk, hogy mit jelent a japán ember számára a közösség. Fukasaku – bár eléggé individualista – mégis nagy szerepet tulajdonít a közösségnek, amelynek tagjai között szövetség áll fent.

 

[A szövetséget és a hagyományt veszélyezteti a forradalom, vagyis az, ha a "fiatalok" fellázadnak az "idősek" ellen. A Battle Royale törvény éppen emiatt jött létre, hogy megfékezze a hagyományok szétrombolását. Azonban mindez hibásnak bizonyult, mert az együttélési norma ilyen fajta felrúgásával (t.i. a harc kikényszerítésével) nem őrizhető meg a hagyomány)].

 

Egy halálos patthelyzetben a természetes életösztön mellett előjön az ember rejtett, egyrészt tudatalatti, másrészt eredendően gonosz lénye. Ez utóbbi nem mindenkinél jön elő, mert a morális érzék bizonyos személyeknél még egy ilyen vészhelyzetben is felülkerekedhet az ösztönös gyilkolni akaráson. Az ilyen egyén – bár ezt Fukasaki kifejezetten nem mondja ki – a kiváló ember kategóriájával illethető. Az ilyen ember még kényszerhelyzetben is megtartja a másik iránti normális viszonyát.

Szólj hozzá!

Címkék: homo royale fukasaku lupus battle kinji batoru rowaiaru homini hobbes

Bahman Ghobadi - Niwemang (Half Moon - Félhold)

2009.10.02. 09:16 film

Bahman Ghobadi „harcos” rendező abban az értelemben, hogy filmjeiben a kurdok helyzetét, világát és kultúráját mutatja be. Ne feledjük, hogy egy olyan népről beszélünk, amelynek nincs országa, hanem országok által szétválasztott. Az elválasztott kurdok találkozása szinte lehetetlen, viszontagságos és megalázó helyzeteken vezet keresztül. Ez a sajátos "road movie" ezt mutatja be. Nem hiányzik belőle a humor és az abszurdum megjelenítése sem (filmezés kazetta nélküli kamerával, laptop és imternet a világ végén).

 

Ghobadi a kurd kultúra legfontosabb elemének a kurd zenét tartja, amely mindenek feletti, üzenetvivő és összetartja ezt a hányattatott sorsú népet. A film minden egyes momentumát átjárja a zene és a zene által adott kitartás ereje. Megható az a mód, ahogyan Ghobadi a kurdokat ábrázolja. Egy érzékeny, jó humorérzékkel ellátott, tehetséges és mély érzéseket tápláló néppel találkozhatunk, és azonnal átérezzük helyzetüket. Azt látjuk, hogy senki nem segít rajtuk, ügyükben egyetlen nagyhatalom sem hoz megoldást.

 

A filmnek köszönhetően az ember legyőzheti azt a naivitását, hogy bizonyos dolgok majd a "jóságos" jogvédő államok közbenjárásával rendeződni fognak. Mindenki nézze meg, aki ki szeretné irtani magából a nap mint nap belehelyezett téveszméket és a világról és a benne élő emberekről alkotott hamis, manipulált és leegyszerűsítő képet.

 

Szólj hozzá!

Címkék: zene irak iran kurd moon half bahman ghobadi félhold niwemang

Abbas Kiarostami - Zire darakhatan zeyton (Through the Olive Trees - Olajfákon át)

2009.09.25. 17:04 film

Kiarostamit posztmodern rendezőnek is szeretik nevezni. Mindettől függetlenül a rendező mindenképpen rendhagyó filmeket készít. Filmtechnikai és filmelméleti szempontból ez a legegyedibb filmje, a filmről szóló film.

 

Az értelmezés szempontjából kulcsfontosságú a kezdő jelenet, amikor a rendező szerepét játszó színész üdvözli a nézőt, és elmondja, hogy ő az a színész, aki a rendezőt fogja játszani. Azonban tudható az, hogy már a bemutatkozás pillanatában is színész, tehát már benne van egy filmben, amely tartalmazza majd a másik filmet.

Tehát a színész filmben játszik, és ez egy másik filmet hoz létre, amelyet valaki megrendez, miközben a rendező is színész, de a színész egyben rendező is, mert létrehozza a másik filmet. A rendező színész, a színész rendező. Ha elvonatkoztatunk magától ettől a filmről és filmelméleti szempontból kezeljük azt, amit látunk, akkor egy nem hagyományos rendezőfelfogást láthatunk: a rendező is szerves része a filmnek, „benne van”, nem kívülről rendez, ő is eljátssza a szerepét. Ehhez kapcsolhatók olyan elcsépelt témák, hogy a kamera és a tárgya/rendező és a film közötti viszony, azonban ebben a filmszemléletben az elcsépelt témák is újraélednek és más jelentéssel töltődnek fel.

 

Kiarostami ebben a filmjében is tökélyre viszi a rá jellemző kameraállást (a kocsi szélvédője mögé helyezett, a kocsival mozgó kamera), ahol maguk a szereplők csak késleltetéssel jelennek meg.

 

Ez a film maga a filmkészítés folyamatának is a filmje, és itt a film mint ismétlések sorozatából kiválasztott egy ismétlés jelenik meg. Egy, a filmbe bekerülő jelenet több ismétlésen keresztül jön létre, és a stáb/rendező dönt a kiválasztott ismétlésről.

 

A film és a valóság közötti választóvonal egy filmben oldódik fel: a filmen lehetséges az, ami a valóságban nehezebben vagy egyáltalán nem. Ezt a nehézséget vagy lehetetlenséget szimbolizálja a filmben a nyitva hagyott végkifejlet.

Szólj hozzá!

Címkék: film a színész the rendező trees át filmelmélet olive iráni abbas kiarostami through olajfákon filmben

Phillip Noyce - Rabbit-Proof Fence (Nyúlkerítés)

2009.06.07. 12:16 film

Elhallgatott korszak történetéből mutat be egy szeletet. És ha azt gondolnánk, hogy ez a történet valahol a harmadik világban zajlik, akkor nagyot tévedünk. Sztálin és Hitler bűneit ma már intézményszerűen felemlegetik, azonban arról nem beszélnek, vagy legalábbis kevesebbet, hogy a háború után még 1970-ig az ausztrál bennszülöttek módszeres leépítése és kiirtása zajlott a fehér faj felsőbbrendűségének és a kereszténység terjesztésének jegyében. Cinikus az, hogy a nagyhatalmak megnyerik a háborút egy ideológia mentén, és kiderül, hogy tulajdonképpen önmagában nem is volt nagy bajuk a fajelmélettel, csupán Hitler gazdasági ereje ijesztette meg őket.

 

Milyen az, ha a félvér bennszülött gyermeket erőszakosan elveszik családjától csak azért, hogy leszármazottai „kifehéredjenek” és jó fehér keresztény emberré váljanak.

 

Az ilyen ügyekért felelős magas rangú hivatalnok meg van győződve róla, hogy amit tesznek az jó, biztos benne, hogy jó célt szolgál. Arról persze a Vatikánban sem nagyon beszélnek mostanában, hogy ebben a folyamatban aktívan részt vettek különböző katolikus rendek, erőszakkal hirdetve a fehér ember felsőbbrendűségét, "szigorú" fegyelemmel nevelve át a családjuktól erőszakosan elszakított gyermekeket.

 

[Persze lerágott csont, hogy mi lett az amerikai indiánokkal, és az indián gyermekek oktatásával. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy Ausztrália követte az amerikai mintát, és egy kis fajelmélettel fűszerezve alkalmazta saját területén]

 

Maga a történet megrázó és valószínűleg azért is hiteles, mert megtörtént eseményeken alapul. A történet a kitartás és a saját identitás szeretetének és megőrzésének szimbóluma, szembeszegülés egy elnyomó gyarmatosító hatalommal.

Szólj hozzá!

Címkék: ausztrál elnyomás bennszülött fence phillip noyce rabbit proof nyúlkerítés őslakos

François Truffaut - L'argent de poche (Pocket Money - Zsebpénz)

2009.06.03. 19:38 film

A film a Truffautra jellemző laza eseményvezetés alapján olykor elalvásra is okot adhat annak, aki nem igazán szereti ezt a stílust. De – más rendezőkhöz hasonlóan – Truffaut filmjei csak egységes egészként nyerik el a rendező szándékát. A film gondolatisága mozaikszerűen összerakott köznapi cselekményekből tevődik össze.

A gondolatiság tömörítve – és a teljesség igénye nélkül – a film egyrészt a gyermek kiszolgáltatottságának gondolatával foglalkozik. Mivel a gyermek nem rendelkezik a felnőtteknek járó jogokkal, kihasználható, becsapható, és nagyban függ attól a környezettől, amelyben felnő. Tehát Truffaut szerint a nevelés és a jó környezet segíti elő a normális felnőttek kialakulását. Azonban maga a társadalom olyan hatásokkal avatkozik be a gyermek fejlődésébe, amely nagy kihívást jelent a nevelő számára.

Ezt a nevelési lehetőséget Truffaut a megfelelő iskolarendszerben látja, ahol kiváló a hangulat és kiválók a pedagógusok. Vagyis Truffaut filmre viszi az ideális iskolát ideális pedagógusokkal, vagyis a film egyféle utópiának is tekinthető. Ez az iskola az, amely lehetőséget adna a gyermekek jogainak, a gyermekekre való odafigyelés és a jövő felnőtteinek felkészítésére.

 

Az ilyen iskola független a politikától, sőt tulajdonképpen ellenségnek, haszontalannak tekinti. A politikus – a film egyik legfontosabb gondolati kifejtése alapján – csak azért adna több jogot a gyermekeknek, hogy szavazatokat gyűjtsön, és tulajdonképpen egyféle intézményesített külső pressziót jelent, és nem azt az eszmét, ami alapján a politika legitimálja önmagát.

 

Tehát az idealizált iskolakép tulajdonképpen pozitív kritika. Truffaut pontosan a rossz iskolarendszert bírálja azáltal, hogy bemutat egy olyan lehetőséget, amelyről mindenki tudja, hogy nem létezik. Az iskola akkor lenne valódi haszonnal járó intézmény, ha a kreativitást, szabadságot, egyenlőséget és a kitartást helyezné előtérbe a középszerűség, presszió, képmutatással szerzett előny és előre melegített iskolapadok helyett.

 

1 komment

Címkék: politika gyermek iskola zsebpénz nevelés truffaut

Chan-wook Park - Chinjeolhan geumjassi (Sympathy for Lady Vengeance - A bosszú asszonya)

2009.02.04. 21:14 film

A trilógia harmadik részeként ez már egy kiforrott film. A tematika hasonló ez előzőekhez, a bosszú problematikáját helyezi egy másik megvilágításba. A bűn és bűnhődés fogalma erősen meghatározza a koncepciót, Park megpróbálja meghúzni a határt a bűn és a bűnhődés (bűnhődtetés) között.

Működik-e a szemet szemért, fogat fogért elv, vagy az igazságszolgáltatást kell előnyben részesíteni? Park filmjében a megalapozott önbíráskodásé lesz a szerep, mert a hatóság tehetetlenségét és tévedéseit csak az önbíráskodás oldhatja fel. Azonban Park – bár bemutatja az önbíráskodást - nem tartja a legjobb megoldásnak, egyféle tragédiaként éri meg, mert a gyilkosság gyilkossággal történő megfizetése tragikussá teszi az érintettek egzisztenciáját. A filmben a bosszút álló felek cselekedete teljes mértékben megérthető, azonban a képek és a látvány mégis felveti egy esetleges más megoldás lehetőségét, amely akár a megbocsátás is lehetne, hiszen az áldozatokat egy újabb gyilkosság nem hozza vissza.

Park ebben a filmben tulajdonképpen egy keresztény egzisztencialista bűn-bűnhődés-megbocsátás (ez utóbbi mint lehetőség) fogalommal operál, hiszen mind a bosszú, mind a megbocsátás személyes dolog, amelyet mindenki magában dönt el, és egyedül végez el. A bosszút-megbocsátást át lehet hárítani másokra, de akkor sérül az individuum egzisztenciális függetlensége.

 

Szólj hozzá!

Címkék: a park for bosszú vengeance lady koreai chan wook sympathy asszonya

Chan-wook Park - Oldboy

2009.01.26. 14:09 film

Tarantino annak idején nagyon nyomta ezt a filmet, vagyis nagyon beállt a rendező mögé. Azért tartom mindezt említésre méltónak, mert – egy barátom szavaival élve – ez a film olyan, mintha egy keleti Tarantino rendezte volna meg. Az alábbikaban közvetlenül nem ejtek szót a film képi megoldásairól, mert - bár Park nagyon koncentrál erre - kicsit túlerőltet egy-két jelenetet.

A szimbolika a bebörtönzött egyén sorsa körül forog, aki nem tudja, hogy miért börtönözték be, és ki tartja fogva. Ez egyrészt felveti a szabadság problémájának kérdését, amely tulajdonképpen azt a szimbolikát hozza magával, amit a Big Brother szerű világunk magával hordoz, vagyis a kinti világban is folyamatosan megfigyelnek, szabadságunk látszólagos, és a kinti világ is egy nagyobb börtönnek számít.

A másik kulcsfogalom a bosszú-bűn-bűnhődés hármas. A bűn (ebben az esetben egy akaratlanul elkottyantott bűnös viszony) miatt a főhősön bosszút állnak, a bűnhődés pedig végül kiemeli a cselekményt a trilógia első részére jellemző ok-okozat-véletlen-ok-okozat viszonyból. Ebben a filmben a bosszú folyamata egy adott ponton leáll, és helyet ad a katarzisnak.

Parkon látszik az általa is bevallott európai hatás, ott érezhető a film mögött Dosztojevszki regényeinek világa, az ógörög tragédiák elveszett és indokolatlanul sokat szenvedő hőse.

A filmről a következő Skype beszélgetés zajlott ma köztem és a kedves barátom között:

Film:  megnéztem az oldboyt

M: hello

Film: kemény nagyon

Film: bár egy kicsit túl van pörgetve azért

M: jó a 3 iron is – tetszett [Kim Ki-duk filmje]

Film: jaja

Film: kimkiduk visszafogottabb

Film: másképpen éri el a hatást

Film: a többi filmje is jó

Film: blue gate, spring, bad guy

Film: time

Film: stb.

M: nagyon finoman adagol, kurva jó

Film: ja

M: fenomenológus :)

Film: parkban azt unom egy kcisit, hogy túlspilázza a dolgot. kibaszott jó rendező, de nekem egy kicsit sok volt valamiért

Film: nem az esztétikát, hanem az cselekményt kavarja meg jó erősen

M: hát egymás után nem biztos h jó

Film: csak nem tudom, hogy erre szükség van-e anniyra erősen, mint ahogy ő csinálja

Film: szóval nem lett a kedvenc filmem, bár qva jónak tartom

Film: dukkot jobban szeretem

Film: de ez szubjekítv

M: jah

M: az oldboy utolsó jelente azért nem semmi

M: az a csávó amit ott alakít

Film: persze

M: amikro megtudja h a lánya

Film: jaja

M: hihetetlen jelenet az

Film: csak mondom, a film mint egész kicsit nem áll össze nekem

M: park nincs kiforrva eléggé még szerintem

Film: túl sokat akar a csávó egyszerre

Film: és kapkod

M: ezt mondom én is

M: nincs kifforva és kapkod, jah

Film: pl. duk sokkal érettebb

Film: hagyja kiforrni a jeleneteket

M: lebontja a héjakat, ami ugye epoché

M: és hagyja a lényeget megjelenni, de csak ha a néző is akarja

Film: pontosan

Film: ezt csinálja csomó filmjében

M: park túlságosan a képedbe mászik

Film: igen

Film: ez a bajom

M: de legalább jól csinálja

Film: persze

Film: csak mutatni akarja, hogy ő mennyire érzi a tragédiát, és milyen nagy csávó

Film: ha viszavenne jobb filmeket csinálna

M: a lady vengeance is hasonló, de lassabb film

M: a másik, hogy szerintem parkot a tematika miatt csak az érti igazából, aki szülő

Film: ja

M: az oldboy popularista, de ez is fontos eleme a mai filmeknek

Film: igen

M: elég ha csak arra gondolsz, hogy mondjuk hozott 200 ezer nézőt a többi koreai filmnek

Film: a nagy rejtélyt feloldja a végére, és mindenki boldog, hogy megértette a filmet

 

Szólj hozzá!

Címkék: skype park bűn tragédia bosszú bűnhődés oldboy chan wook dosztojevszki

Chan-wook Park - Boksuneun naui geot (Sympathy for Mr. Vengeance - A bosszú ura)

2009.01.25. 14:15 film

Ez a film az un. bosszú trilógia első része. Előre leszögezendő, hogy a film helyenként brutális, az eszközökben olykor egyáltalán nem válogat.

Park az ok-okozatban és a véletlenben is egyaránt hisz: a véletlenek nála okozatokat váltanak ki, amelyek további, (véletlen) okot létrehozó eseményhez vezetnek. A véletlen azonban nem természeti véletlen, hanem emberi bűnök által okozott. Ebben az oko-okozat-véletlen viszonyban jön létre a bosszú, amely tovább gerjeszti a bűnt és a brutalitást.

Az ember Park szerint társadalmilag erősen behatárolt, mondhatni baloldali elvek alapján meghatározott. Tulajdonképpen a filmben szereplő összes szereplő (néhány kivétellel) jóravaló ember, csak amikor kapcsolatba lép más sorsokkal, akkor a találkozásból rossz származik. A konfliktus tehát egy ilyen társadalmi kontextusba helyezett személy esetén  az elszigetelt csoportok találkozásakor megbomló kommunikációs kódból származik. A társadalmi csoportok (osztályok!) között kasztszerű elkülönülés van, vagyis Park szerint az osztályharc fogalma mint olyan nem szűnt meg, de marxista értelmezése a bűn fogalom beiktatása miatt meggyengül.

A globális világ gazdagjai és szegényei közötti szakadék miatt az osztályharc modern formát kapott. Itt már nem elnyomó és elnyomott osztályoktól (annak ellenére, hogy van elnyomó és a van elnyomás), hanem elszigetelt osztályokról beszélhetünk, akik a társadalmi osztályuktól függetlenül bűnöznek. Az egyedüli közös nevező, ami tulajdonképpen valamilyen szinten nevetségessé teszi a társadalmi osztályok elkülönülését, az a bűn fogalma. Parknal, bár negatív módon, de az osztályharcot elsődlegesen a bűn oldja fel, majd a bosszú. A társadalmi kontextusból kiragadott emberek közös egzisztenciális vonása a bűn, a harag, az erőszakra való hajlam és a bosszú.

[És azért nem Marxista vagy bolsevik rendezés, mert a fentiekben vázolt negatív egzisztencia fogalomba a vörös terror is beletartozik. A zárójelenet brutalitása egyben a vörös terror brutalitásának és érzéketlenségének bírálata is].

Tehát az ember az ellentétek feloldását elsősorban az erőszak által szeretné véghezvinni. A filmben konkrétan nincs szó a megbocsátásról mint a pozitív útról, azonban a filmben kialakuló drámai vég(ek) azt kívánják megértetni a nézővel, hogy a megbocsátáson és a szereteten kívül hosszú távon nincs más járható út.

 

Szólj hozzá!

Címkék: a park bűn osztályharc ura bosszú trilógia ellentét chan wook

Kim Ki-duk – Paran daemun (Blue Gate)

2009.01.17. 21:59 film

A morális és az immorális közötti kényes határt feszegető alkotás. Mi a tisztesség és mi a szükség? Ha valaki pl. prostituált akkor a tisztességesek társadalmában csak félember? A tisztességesek társadalma viszont tisztességes marad attól, hogy kihasználja a prostituáltat (strici, ügyfél, panziós)?

Mitől lesz alávalóbb valaki attól, hogy a testét árulja? Mitől lesz tiszteletreméltóbb az, aki megpróbálja a házasságig megtartani szüzességét úgy, hogy közben részesül a prostitúcióból befolyó pénzből.

Kim Ki-duk nem tanfilmet készít, ezért nem ad választ ezekre a kérdésekre konkrétan, hanem egyféle cselekménykibontással állást foglal egy értelmezés vagy lehetőség mellett. Az embert ebben az értelmezésben nem a külsőségek alapján kell megítélni, és a társadalomban elfogadott jó és rossz fogalom között nem húzható éles határ, mert a jó és a rossz fogalma egy adott (esetenként romlott) társadalmi rend által meghatározott, vagyis nem értelmezhető metafizikai fogalomként.

Kim Ki-duk relativista, viszont az embert mint legfőbb értéket állítja elénk, értve ezen azt, hogy a külsőségektől függetlenül minden emberben ott van az az érték, amely magasabbrendűvé teszi az őt körülvevő tárgyaknál és csak a gazdasági érdekeket előtérbe helyező embertársainál. A film egyféle kiáltvány a külsőségeken, képmutatáson, hamis értékeken, kapzsiságon stb. alapuló berendezkedés ellen.

A fenti kiáltványt felismerő személy egy olyan új világba csöppen bele, amely teljesen átértékeli azt az értékrendet, amelyben addig élt. Olyan barátsághoz vezet, amely éppen a kezdeti törékenységén keresztül lesz egyre erősebb: két eladdig szembenálló világ találkozik és alakul valami teljesen más – és ettől még egyáltalán nem jobb vagy rosszabb – világgá.

Szólj hozzá!

Címkék: prostituált társadalom morál blue bordély érték kim gate ki duk

Kim Ki-duk – Shi gan (Time - Idő)

2008.12.31. 13:08 film

Mondják, hogy Dél-Koreában szinte hobbivá vált a plasztikai műtét. Kim Ki-duk filmje erre reflektál, és bemutat nekünk egy olyan világot, amelyben az egyén hamis értékrendek alapján ítéli meg saját magát, és mindebbe azokat is magával rántja, akik viszonylag a normalitáson belül próbáltak maradni. A film tulajdonképpen egy modern tragédia.

Az arc identitást hordoz, ha az arc eltűnik, eltűnik a személyiség. Mindez roppant érdekes megközelítése az individuum problémájának, mert elsőre azt gondolnánk, hogy az arc csupán egy járulékos tulajdonsága annak a szubsztanciának, amelyet individualitásnak vagy egyéniségnek gondolunk. Kim Ki-duk filmje bebizonyítja, hogy az individuum ilyen fajta értelmezése tévút.

Kim Ki-duk szerint ha az individuum egyik (fő) összetevőjét megbontják, akkor az individuum csorbul. Az arc módosításával a megjelenése más lesz, és az mindenképpen hatni fog az individuum belső létére is. A filmet végignézve rájövünk arra, hogy egyéniségünket saját képünk/felismerésünk határozza meg, mert az egyéniség nem szakítható el attól, ahogyan a társadalom tagjai/barátok stb. látnak minket. Kim Ki-duk individuuma nem monikus, magába zárt individuum, hanem nyitott, társadalmi stb. szerepekben kialakuló (fenomenológiai) individuum. A film valamilyen szinten képes feloldani a husserli fenomenológia monikus individuumának problémáját azáltal, hogy társadalmi fenomenológiát hoz létre, vagyis a fenomenológiai individuumot társadalomba mint fenoménbe helyezi.

Ha továbbvisszük a fenomenológiai értelmezést, akkor a fenomenológiai értelmezéshez hűen kimondható, hogy az individuum nem egy előre adott egész, hanem kialakult/kialakuló egész, amelynek egységéhez több tényező járul hozzá, és a tényezők egyikének a hirtelen változása megbonthatja a személy egyensúlyát.

Kim Ki-duk nagyon keményen bírálja az értékét vesztett, külsőségekre épülő társadalmat, a látszategyént, a sztárolt és hallhatatlanságot ígérő világot. Ebben a világban az arc elvesztése nem hoz megoldást, hanem további szakadékokba taszítja az egyént, depresszív tudattá alakítja. Az új énjével elégedetlen, és újabb műtétben látja a kiutat, hogy elbújhasson önmaga és a társadalom elől. Ezzel elindul egy végtelen regresszus, amelyben az egyén teljesen eltűnik.

 

Szólj hozzá!

Címkék: arc társadalom time idő műtét plasztikai kim individuum shi ki duk gan fenomén fenomenológia

Julio Medem – Tierra (Earth - Földön egy angyal)

2008.12.27. 17:41 film

Ebben a filmben Medem elsődlegesen a fantázia és a kettős/megkettőzött én világát járja körbe, másodlagosan pedig egzisztenciális következményeket bont ki ebből a világból.

Amikor a valóság és a képzelet összefolyik, a szubjektum létrehoz egy saját világot, amelyben a szubjektum a valóság és a fantázia elemeit tetszőlegesen keveri és dolgozza fel. A nagyon élénk fantázia megbontja a személyt, kettős személyiséget/kettős világban való létet kölcsönöz neki, amellyel túllép az emberi létre jellemző korlátokon, és csodára lesz képes (de csak a saját világában).

Az extrémen fantáziáló egyén pszichiátriai probléma, amennyiben a normalitáson (Das Man-i léten) belül maradunk. Azonban Medem nem látja a legpozitívabban a pszichiátriai kezelés létjogosultságát. A fantáziáló és megkettőződő énnek Medem inkább a pozitív jellegét mutatja be, mert az ilyen egyén képes olyan dolgokra, amelyre a normálisnak mondott személy nem, még akkor is, ha mindezek a dolgok csak egy saját világban nyerik el értelmüket. Vagyis Medem a csaknem skizofrénné vált személyből bont ki az emberre jellemző általános egzisztenciális kérdéseket.

A fantázia és a valóság „összekeverésével” Medem az emberben lévő kettősséget, az ember angyali és világi létét állítja szembe, de nem mint ellentétet, hiszen az ember egységét ez a kettősség adja. Az angyali rész a morális, családi, kalandmentes és segítő, az emberi pedig a világi, kalandos, esztétikai (szexuálisan megalapozott) szerepet választja. Bár hősünk végül ez utóbbi oldalára áll, az angyali részét otthagyja azokkal, akiket mint angyalnak választania kellett volna. Így kimondható, hogy az ember döntései során a döntéskor elvetett lehetőség mellett mindig otthagy valamit magából, tudva azt, hogy a választást konkrétan már nem fogja tudni megismételni.

 

1 komment

Címkék: ember angyal fantázia skizofrén julio medem tierra

Julio Medem – Amantes del Círculo Polar, Los (The Lovers from the North Pole - Az Északi-sarkkör szerelmesei)

2008.12.25. 13:54 film

Körkörösség, ismétlés, sors és a beteljesületlen problematikájának körbejárása.

A cselekmény egymással párhuzamosan futó, időben és térben eltolt eseményképekből áll össze, amelyet folyamatosan átsző a képekkel mesterien bánó rendező eszmeisége.

A körkörösség ebben a filmben egymásra helyezett (párhuzamos) köröket jelent, mintha több egymásra helyezett kígyó a saját (vagy egymás) farkába harapna. A relatív eseménysíkokat a véletlen hozza létre.

A térbeli események különböző idősíkokban jelennek meg, az időbeli események pedig különböző térsíkokban húzódnak meg. Mindez egy nem hagyományosan felépített filmet jelent, ahol a cselekvéslánc soha nem egyértelmű, hanem mindig adott hangulatok és tematikák alapján meghatározott.

Az ismétlés a különböző szemszögek szempontjából végrehajtott ismétlés: a cselekmény más szemszögből megismétlődhet, mert a szubjektum egyéni látásmódja csak így mutatható be. Mondhatni az ismétléskor látható másik kameraállás egy másik egyéni látásmód bemutatásának kísérlete. Medem olyan filmkísérletet hoz létre, amely méltán teszi őt napjaink legjelentősebb rendezőjévé.

A feldarabolt térnek és időnek köszönhetően nagyon kicsi a különbség a valódi és a fantáziavilág között. Medem szerint a fantáziát vagy a fantázia párhuzamos világát is bele lehet szőni a valós cselekvésbe, és a nézőre bízni a két világ megkülönböztetésének korántsem egyszerű feladatát.

A film végén nehéz eldönteni, hogy mi a valódi befejezés, mert minden attól függ, hogy a néző hogyan teszi meg a különbséget a képzelet és a valóság között. A valóság nyers, a képzelet katartikus. Az egyéntől függ, hogy melyik lehetőséget választja.

 

Szólj hozzá!

Címkék: valóság az idő tér fantázia del polar julio medem körkörös amantes círculo északi sarkkör szerelmesei

Abbas Kiarostami - Ta'm e guilass (A Taste of Cherry - A cseresznye íze)

2008.12.13. 15:05 film

A film az öngyilkosság problémáját tárgyalja, megszokott Kierostami rendezésben.

Az öngyilkosjelölt konkrét problémáit nem tudjuk meg, hanem csak az életuntságát láthatjuk kissé komikusan. Ebben az esetben szükség van a film történeti síkjának rövid bemutatásához, mert csak így érhető meg valamelyest a Kierostami által felvetett abszurd helyzet.

A halált kereső hősünk az öngyilkosságot egy elhagyatott helyen szeretné elvégezni. Talált is egy ilyen helyet, benne egy nagy gödörrel, A terve az, hogy este nagy mennyiségű altató bevétele után befekszik a gödörbe. Azonban ehhez az eseményhez segítőre van szüksége, mert attól fél, ha nem hal meg, akkor valakinek ki kellene húznia a gödörből, ha pedig meghal, akkor valakinek rá kellene tenni 20 lapát földet. Maga a film a segítő kereséséről és a potenciális segítőkkel folytatott beszélgetésről szól.

Ezeknek a beszélgetéseknek a során Kiarostami három különböző álláspontot mutat be.

1.

Az első potenciális segítő szerint (egy katona) embert nem lehet csak úgy rádobni 20 lapát földet.Ez egyszerű etikai álláspontként értelmezhető

2.

 A második potenciális segítő papnövendék. Ennek megfelelően egy vallási szempontból (de nem csak) értelmezhető beszélgetés kezdődik. Mivel az életet Isten adja, csak ő veheti el akkor, amikor kedve tartja. A nagy kérdés az, hogy annak tudatában, hogy a halál előbb-utóbb magától is bekövetkezik, szembe lehet-e szállni ezzel, és meg lehet-e előzni Istent, vagyis az öngyilkosság megtehető-e egy másik ember segítségével, illetve megválaszthatja-e valaki halála pillanatát.

Vallási szempontból nézve az öngyilkosság bűn. A papnövendék azon kérdésére, hogy  mi bántja, az öngyilkosjelölt azt válaszolja, hogy a belső okok nem kommunikálhatók, mert azt a másik személy úgysem értheti meg, legfeljebb csak a szenvedését érezheti át. Ezzel a rendező becsempészi a filmbe az önmagába zárt, monikus individuum problémáját, és filozófiai térre tolja el a problémát.

A fenti értelemben értelmezett individuum azzal próbál érvelni vallásos kontextuson belül, hogy a boldogtalanság okozása is bűn, vagyis a boldogtalanság állapota megszüntetendő, és ekkor jogosult lehet az öngyilkosság. Azonban a papnövendék nem fogadja el ezt az érvelést, mert szerinte az öngyilkosság emberölés, és az semmilyen módon nem fogadható el.

3.

A harmadik potenciális segítő egy múzeumi állatkitömő. Ő úgy gondolja, hogy a barátnak mindenben segíteni kell, ezért elvállalja a feladatot, azonban minden eszközzel le szeretné beszélni róla hősünket. Szerinte a kommunikáció minden problémára megoldást jelent, mindenre van megoldás, és egy probléma sem ér annyit, hogy az ember elvegye érte az életét. Szerinte az ember nem foszthatja meg magát az olyan örömöktől, mint a gyümölcs íze, a napfelkelte stb.

Azzal az ígérettel válik el hősünktől, hogy reggelre élve találja.

 

A film vége nyitva hagyott, és a film film a filmben jelenettel záródik. Megjelenik a stáb, a statiszták stb. Hősünk sorsa nem derül ki.

A fentiek leírása és az eszmei mondanivaló bemutatása nem azonos a film megtekintésével, mert a filmet ettől függetlenül meg kell nézni, mert ritka befogadói élményt nyújt. Kiarostami nagyon erős képeket használ, amelyeket nem lehet írásban kifejezni.

 

1 komment · 1 trackback

Címkék: cseresznye a öngyilkosság cherry of taste abbas kiarostami íze

Abbas Kiarostami - Bad ma ra khahad bord (The Wind Will Carry Us - Szelek szárnyán)

2008.12.09. 21:10 film

Teljesen szokatlan filmrendezés, nagyon sok közeli kameraállással és felülről filmezett jelenetekkel. A filmben a rendező sokat játszik a térrel, amely egyféle labirintusként hullámzó hatást kelt. A cselekmény zárt téren belül zajlik, türelmesen végigfilmezett ismétlődő jelenetekkel, amelyben a szereplő városi (nyitott teres) léte komikussá válik.

A film a szűk tér ellenére sok szálon fut, ám a film nagy részében a főszereplő közelről filmezett arcát látjuk, vagy azt, ahogyan ő látja a környező világot. Kiarostami tulajdonképpen a belső és külső szubjektumok (belső mint a percipiáló szubjektum, külső mint a percipiált világ/szubjektum) folyamatos váltogatásával éri el a kívánt hatást.

Az ismétlődő térben az idő is megváltozik, és olykor mintha megállna, és nem lehetne követni múlását. Az idő múlására csak néhány nagyon finom jel emlékeztet, mert a faluban minden évszázadok óta változatlan maradt (tradíció és ősök tisztelete).

A vidámnak és lazának induló történet lassan bár, de egyre nyomasztóbbá, szorongóbbá válik, és létproblémákra adott válaszokat tartogat. Bírálja a szakosodott, szétaprózódott, a természetből kiragadott embert. Ez a szétesés tulajdonképpen korlátozottságot jelent, és mint azt az orvos is kifejti, ha az emberi testtel nem mint egésszel foglalkozna, akkor korlátozottá válna. Azonban - és ez kiváló hasonlat – a teljes képet látó emberre már nincs szükség, így munkája csaknem haszontalan, saját magának viszont a hasznára lehet, mert képes teljesen más szemszögből figyelni a külső világra, mint a "szakosodott" társai. Mivel tulajdonképpen nincs rá igazán szükség a szakosodási kritériumok alapján ítélő világban, valamilyen módon elér egy belső szabadségot. Egzisztenciálisan ez a jelen élvezetét, egyféle művészi hedonizmust jelent, és megismétli a jól ismert közhelyet, hogy a halál után nem lehet tudni mi jön, ezért jobb élvezni az életet. Azonban - bár közhely - a magára hagyott individuum esetében ennek a közhelynek az ismétlése egyféle kitörési pontot jelent a mindennapokból, a létezés és semmi közé préselt egzisztenciából.

 

Szólj hozzá!

Címkék: percepció irán kurd idő tér abbas kiarostami

Alejandro González Iñárritu - Babel

2008.12.09. 20:36 film

Iñárritu filmjei többnyire egy esemény szereplőihez térben és időben kapcsolódó szereplőkkel (térrel és idővel) bővítik a cselekményt, így Iñárritu az ismétlés vádjával illethető, azonban a forma az ő esetében mindig más tartalmat és mondanivalót hordoz. Iñárritunál a forma ismétlődő, mert úgy érzi, hogy ő csak ilyen formával tud bánni.

Tartalmilag ebben filmben mesteri a mély érzékiség és empátia, az egyes szereplők történetek tragédiájával történő mély együttérzés, amely a képekben és a történet egyes szálaiban folyamatosan nyomon követhető.

Egy olyan világ jelenik meg a filmben, amely kommunikációs problémákkal küzd, amely egyrészt értékrendek/világok között zajlik, másrészt a másképpen kommunikáló egyed magára hagyottságában jelentkezik. A legművészibben megalkotott és a legmélyebb mondanivalót hordozó jelenetek a süketnéma japán lány életét bemutató részek: a süketnéma is élvezi a DJ által kevert zenét, pedig semmit nem hall belőle, és mégis kitaszítottként vesz részt a hallók által dominált világban. Érzékenysége révén azonban felette áll a hallók által uralt világnak.

Iñárritu egy másik szálon a felelőtlenséget és a nagyhatalom (Amerika) pánikszerű félelmét mutatja be, vagyis azt a helyzetet, amikor egy marokkói balesetet Amerika és a média azonnal terrortámadásnak mutat be, és mintha az embertelenséget jogosulttá tenné ebben a helyzetben. A marokkói és a mexikói másodrangú, félember szerepet kap, akit minden erejével elnyom a bábeli torony csúcsát elfoglaló hatalom.

Szólj hozzá!

Címkék: amerika japán mexikó babel marokkó süketnéma iñárritu

Luis Buñuel - Viridiana

2008.11.15. 17:09 film

A Tristana című későbbi film alapja is lehetne, azonban Buñuel ekkor még egy kevésbé kiforrott, viszont annál ütősebb filmet alkot. Az unokahúg téma csak a film első részében dominál, utána Buñuel „kiírja” a nagybácsit a történetből, és egy másik téma tárgyalását vezeti be és bontja ki. A film szerkezete emiatt kissé tagolt, szétszedett, ugráló.

A filmben az idealista ember vagy az idealizmus vége látható, és a folyamat bemutatja a realista vagy pesszimista ember kialakulását, mintha ezt egy történeti síkon keresztül ragadná meg (lásd polgárság majd proletárdiktatúra).

Viridiana hisz a szeretet és a megváltás erejében, a jó erkölcsben és a segítségnyújtásban mint életcélban. Komolyan veszi a hivatását, és bár valamelyest érthető okokból nem megy el apácának (és ezzel elindul az idealizmustól a cinikus, szemlélő, be nem avatkozó realizmusba haladó úton/lejtőn), életét felteszi a szegények megsegítésére.

Buñuel azt a fajta idealizmust bírálja, amely a proletárokból stb. jól nevelt polgárokat szeretne faragni, akik a megélhetésüket kemény munkával és önmaguk értékrendjére irányuló egyféle elhivatottsággal biztosítják. A proletár vagy a csőcselék ábrázolása Buñuelnél hihetetlenül kegyetlen, ám ha belegondolunk a proletárforradalom győzelme utáni állapotokra, a meglévő művészeti, kulturális stb. értékek megsemmisítésére vagy az értékek fel nem ismerésére, akkor a kritika jogos. A filmből az a tanulság vonható le, hogy a társadalmi dolgokba nem lehet külső hatásra, erőszakosan és főleg ideológiával túlfűtve beavatkozni. A proletár nem akar polgárrá válni, ezért a polgári rendbe történő bevonás erőltetése eredménytelen, és végül abba a kézbe harap bele, amely enni ad neki. Buñuel szerint a romlottság felszámolásához nem elég a jó szándék és a nagyon komolyan vett keresztény értékrend. A társadalmi osztályok között nagyon nehéz a közvetlen átjárás.

A film cinikus képpel zárul, amelyben Viridiana nem szeretne egyebet, mint az eszméből történő kiábrándulás után teljesen elfeledni korábbi önmagát.

[Mindazok ellenére, hogy a filmet kereszténységgyalázás miatt betiltották, maga a kereszténygyalázás nem annyira erős, mint amennyire azt az egyház felkapta. Jelen van a kereszténység ironizálása, de meggyalázása nem, de csak akkor, ha tudunk a sorok mögött olvasni. Azt mondhatnánk, hogy a kereszténység ebben a filmben a Buñuel által elvetett idealizmus egyik formája]

 

Szólj hozzá!

Címkék: luis buñuel viridiana

Philip Kaufman - The Unbearable Lightness of Being (A lét elviselhetetlen könnyűsége)

2008.10.24. 12:07 film

Kundera híres regényének alapján készült, de önmagában is megálló film. A cselekményszál összetett kérdésköröket jár körül, amely hozzávetőlegesen a következő két fő pontra osztható: 

Esztétikai/egzisztenciális aspektus

Az élet esztétikai felfogását jelenti, ahol az élet tulajdonképpen az élvezetek hajszolása. Ebbe nem fér bele a hűség, nincsenek meghatározó irányelvek, hanem az ösztönök dominálnak, az esztétikai individuum kiteljesedéséhez a szexualitás alapvető eszköz. Az egzisztencia lényege az egyén esztétikai életmódja, akárcsak pl. Kierkegaard „A csábító naplója” c. írásában (valószínűsíthető, hogy maga Kundera is ebből indult ki a regény megírásakor). Az esztétikai alany élete a magánszféra szabadsága is egy szabadság nélküli világban.

Politikai (de nem csak) aspektus

Az esztétikai alany véleményt nyilvánít, és ez elindítja üldöztetésének lavináját.

Oedipus amikor megtudja, hogy akaratán (tudtán) kívül megölte az apját és feleségül vette saját anyját, a terhet nem képes elviselni és megvakítja önmagát. Oedipus tulajdonképpen nem felelős a bűneiért, hiszen tudtán kívül tesz elvetendőt. A film értelmezése szerint az igaz ember, akinek van tartása és öntudata, rajta nem múló dolgok miatt is lelkiismeretre ébred, és magáért az eredményért is képes elítélni önmagát, nem törődve azzal, hogy tulajdonképpen ártatlan. Vagyis az eredmény önmagában olyan sokkot okoz az egyénben, amelyre valamilyen módon válaszolnia kell.

Oedipus példája akkor nyer igazi értelmet, ha a kommunista rendszer zsoldosaira gondolunk, akik azzal védekeznek, hogy nem tudtak a sztálini és az egyéb gyilkosságokról, és ezért ártatlannak vallják magukat. És ezek a kommunisták tulajdonképpen nyugodt lelkiismerettel mulatoznak tovább és szolgálják a történelem egyik legnagyobb hazugságát. Nos, az ilyen elvtársakat nevezi a film/főhős gazembernek, mert egyrészt nem képesek az oedipusi lépésre, másrészt pedig álláspontjuk hazug állásponton alapul, mert vagy tudtak a gyilkosságokról, és csak hazudják, hogy nem tudtak róla, vagy nem tudtak róla, de ebben az esetben azt mondani, hogy a nem-tudás felmentő erejű, az gazemberre vall.  Az igaz ember legalább kiábrándul és magába fordul, elfordul attól a rendszertől, amelyben hitt, és elismeri, hogy a rendszer csak elnyomással képes fennmaradni, és nem kér belőle.

Ennek alapján az igazság felismerése után a nem gazember kommunistának ki kellene kaparni a saját szemét. Ehelyett behívja az oroszokat és leveri a szabadságot.

Az osztályellenség a forradalom leverése után olyan világba csöppen bele, amelyben lefokozzák, amelyben a túlélésért mindenki behódol, amelyben a gyávaság jelenti a túlélési lehetőséget. Az igaz ember ebben a helyzetben inkább vállalja a lefokozást, és megtartja szabadságát és individuális méltóságát, és agysebészként eltakarítja az uralkodó osztály szemetét. Mindezt olyan könnyedséggel, hogy az már elviselhetetlen.

 

Szólj hozzá!

Címkék: a szabadság the lét of milan kommunista kundera esztétikai egyén philip kaufman gazember unbearable lightness being elviselhetetlen könnyedsége

Pedro Almodóvar - Volver

2008.10.22. 14:05 film

Ez már a kései Almodovar, mondhatná a megszokott almodovari filmre váró befogadó. Vagyis vagy az alkotói válságban szenvedő Almodovar, vagy a leszállóágon levő Almodovar.

A filmben cselekvés lelassított, az események közötti intertextualitás szűkebb spektrumot fed le. Mintha Almodovar érettebb szeretne lenni, meggyőzővé szeretné tenni a történetet, azonban ez nem biztos, hogy sikerül. Ebben a filmben pontosan az hiányzik, amit a korábbi almodovari filmeknek megadta a varázsát, t.i. a spontaneitás, a percenkénti meglepetések, a (fekete) humor, az őrület.

A film fő eleme a felelősségtudat és a megbocsátás fogalmának a körüljárása. Almodovarnak azonban láthatólag nehéz feladatot jelent konkrét mondanivalót hordozó filmet alkotni.

A korábbi Almodovar filmekhez képest csalódás, a felhígult filmvilágban viszont továbbra is magával hordozza azt a többletet, ami a nézhető filmhez kell.

Szólj hozzá!

Címkék: almodovar volver

Jean Renoir - Grande illusion, La (The Grand Illusion - A nagy ábránd)

2008.10.13. 13:31 film

Több, akár külön filmek alapját képező tömbökből összerakott film.

Az egyes blokkok megtalálhatók a filmtörténet későbbi filmjeiben (a film nagyon korai, a 30-as években készült), azonban Renoir ezeknek a blokkoknak a felhasználásával hozza létre a következő fő tematikákat:

-          a háború mint kényszerhelyzet, amelynek az abszurditásában az ellenséges felek harcon kívül nagyon jól megvannak, és egymás értékeit tiszteletben tartják

-          átlagember és kiváló ember közötti különbség, ahol az utóbbi képes áldozatot hozni az előbbi számára. Az áldozathozatal nem kimondottan a kisember szeretete miatt történik, hanem egzisztenciális mozdulat, egyféle kilépés abból a világból, amely a háború abszurditásával küzd.

-          megbékélés: a megbékélés az ellenséges területen, a béke megkötése után lehetséges családalapítással érhető el, vagyis a szeretet győzelme

A filmnek megvannak a maga gyerekbetegségei, vannak benne esetlenül létrehozott részek, viszont olyan film, amely a megtekintése után beég a néző agyába.

 

Szólj hozzá!

Címkék: a the grand nagy illusion jean ábránd grande renoir

Michelangelo Antonioni – Blowup (Nagyítás)

2008.10.13. 13:06 film

Számos egyéb nyitott értelmezési kérdés mellett a film kardinális pontja a műalkotás létének problémája. Julio Cortázar novelláját feldolgozva Antonioni bemutatja a műalkotás létrejöttének folyamatát, és a műalkotásnak mint értelmezést megnyitó eredménynek a szubjektumból származó és a szubjektum nélkül nem létező létét.

A filmben Antonioni a tér problémáját feszegeti, a jelenetekben a tér folyamatosan megosztott, elvágott. Ezt a teret a filmen mint műalkotáson belül a fotós mint műalkotó állítja le/bontja meg. Antonioni számára nagy kérdés, hogy a film mint mozgókép (mozgó tér) hogyan képes megragadni a fényképet mint leállított teret, a tér egy pillanatát. A fénykép időn kívüli, a film akarva-akaratlanul is követ egyféle idősíkot.

Mind a film, mind pedig a fénykép vágott valóságot mutat be. Az „egyszerű” percepció esetén a valóság közé csak a priori kategóriák ékelődnek be, az egyszerű percepció térbe és időbe helyezett valóságképe még nem műalkotás. A műalkotás létrejöttéhez a valóság „megvágása” szükséges.

A műalkotás pontosan azért rendelkezik külön léttel, mert túlmutat a megszokott, a percepció által érzékelt valóságon. Az a műalkotás, amely értelmezhető, vagyis nem a valóság „leképezése”, hanem a valóság fenomenális/fenomenológia megközelítése. Ha a hegeli szellemfilozófia oldaláról közelítünk, akkor azt is mondhatjuk, hogy a film rámutat arra, hogy a művészet a szellem megnyilatkozása, amelyet most ne metafizikai, hanem fenomenológiai értelemben értsünk. A műalkotás fenomenológiai valóságot hoz létre, és ha az érzékelő/percipiáló alany szempontjából tekintünk rá, valóságnak is tekinthető vagy: a valóság nem létezik az individuum valósága nélkül (Berkeley, Kant és később Husserl és a transzcendentális redukció).

[A fényképezés megjelenésekor számos vita volt arról, hogy a fotó az már csak egyszerű leképezés, mert a kémiai anyagon megjelenik a világ lenyomata. Cortázar novellája és a film éppen arra mutat rá, hogy nem az eszköz a fontos, hanem az eredmény].

A műalkotás – és ez már egy nagyon erős művészetszemlélet –egymásra tevődő síkokból álló terekből képződik, egymásra tevődő síkokból álló tereket jelenít meg. Ebben az értelmezésben a térben fellelhető tárgyak egyféle koordinátarendszerben, pontrendszerben, mátrixban (nem Hollywood!) helyezkednek el, és a műalkotás/műalkotó szabadsága bizonyos koordinátapontok eltávolítása a rendszerből, vagy hozzáadása ahhoz.

Az igazi művész az, aki fenomenológiailag létrehozza a valóságot, és szabadsága is ebben rejlik. Amikor a külső világ „valósága” lényegtelenné válik, akkor születik meg a műalkotás, és akkor jön létre a művészi alkotás szabadsága.

 

Szólj hozzá!

Címkék: michelangelo antonioni julio blowup nagyítás cortázar

Wim Wenders - Land of Plenty (A bőség földje)

2008.10.07. 01:57 film

Abban egyetérthetünk, hogy szeptember 11. az Amerikára mért legnagyobb csapás volt, mert éppen azt a biztonságérzetet aknázta alá, amelyben minden amerikai hitt.

Wenders a rá jellemző stílusban mutatja be a megsebzett Amerikát, és a sebzett Amerikát mint másik arcát felmutató országot. A filmben Amerika nem nagyhatalmi szempontból bemutatott, hanem egy problémákkal, szegénységgel és válsággal küszködő országot látunk, ahol a paranoia és a félelem uralja az Amerikában hivő, Amerikára mint az egyedüli nagy országra tekintő hazafit.

Ebben a helyzetben kijön az emberekre olyannyira jellemző tulajdonság, a bűnbakkeresés. Szeptember 11. után Amerika elvetette barátságos arcát, az arabra már mint potenciális terroristára tekint, mint aki egyszerű mosószerből is tömegpusztító biológiai fegyvert vagy bombát gyártana. Wenders nagyon jól látja mindennek a komikumát, és maga a főhős jön rá egy idő után arra, hogy teljes tévedésben van, olyant keres, ami nem létezik.

Wenders mindezek ellenére nem elemzi ki teljes mértékben a szeptember 11. szálat. Nem keresi a magyarázatot a miértre, és jórészt csak az egyik oldal véleményét tolmácsolja. Mintha a film egyféle tanulólecke, mélyebb gondolkodásra ösztönző program lenne jobb érzésű és kissé felületes amerikai értelmiségiek számára.

 

Szólj hozzá!

Címkék: amerika a arab terror of 11 szeptember wim land wenders bőség plenty földje

Stanley Kubrick - A Clockwork Orange (Gépnarancs/Mechanikus narancs)

2008.09.15. 18:53 film

A film kettős kritikát jelent. Egyrészt kemény kritikája a rosszul értelmezett individualizmusnak, másrészt kemény bírálata a politikának mint mindent uralni igyekvő totális rendszernek.

A film két részre osztható.

Az első részben magából kifordult világot láthatunk, ahol az erőszak, közönségesség, őrület dominál, ahol az egyén értékvesztése teljesen elfajult cselekedetekhez vezet. A fékezhetetlen erőszak olyan társadalom felé irányul, amely kétszínű, képmutató, romlott, amely a támadást végzőnek nem kínál alternatívát, vagyis semmivel sem jobb, mint a nihilbe veszett támadó és lázadó generáció. Az első részben felbomlik a szemantika, a szemantikai tárgyat felülírja a szintaxis, a fenomének kavalkádja, a hivatkozható alap hiánya. A szereplők saját szavakat használnak, amelyeket csak ők értenek, ezzel is jelezve elfordulásukat mindennemű társadalmi kötöttségtől. Az így elért „szabadság” látszólagos, mert tulajdonképpen nem választás, hanem az erőszakos ösztönök elszabadulása, amely nem kínál alternatívákat. Egy olyan korszak szimbóluma, amely a modernitástól elfordulva megküzd a posztmodern kihívásával.

Azonban a film ezzel nem lenne teljes, az igazi kritika elveszne, mert csak egyik oldalt bírálná. A teljes képhez szükség van a második részre, amely a totális politika és hatalom mint mindent behálózó rendszer kritikája, és ezzel együtt az előbbiek által manipulált társadalomé is. A manipuláció és ellenőrzés leginkább a szabadság mint választás megszüntetésével érhető el. Ha elvesszük a választás lehetőségét az egyénektől, akkor homogén közeggé olvadnak össze, és a hatalom eszközévé válnak. A bűn kiirtásával a szabadság elveszíti értékét, és az individuum politikai játékok részévé válik.

[Az, hogy a film ellen vehemensen tiltakoztak, mondhatni jó ideig betiltották, az pontosan a társadalmi manipuláció eredménye. Az un. erőszakosság miatti felháborodás kimondottan jól mutatja, hogy a társadalmi rendszer képmutatásra, felületességre, látszólagos moralitásra és manipulált értékekre épül. A betiltás annak a bizonyítéka, hogy a társadalom nem vette észre az eléje rakott tükröt, a támadott személyek romlottságát és inautentikus létét.]

A film sötét jövőképet fest, amelyben az egykori közellenségből barát lesz, ha szolgálja a politikai célt. A politika mint a legsötétebb erő jelenik meg, a politikának nincsenek morális alapelvei, minden csak a hatalom megszerzésére irányul az eszközök megválogatása nélkül. A közvélemény megfelelő formálásával a rossznak ítélt politikai erőből kis idő alatt mindenki által megszeretett, és ezáltal megszavazott erő válik.

 

3 komment · 1 trackback

Címkék: a orange narancs stanley kubrick gépnarancs mechanikus clockwork

Isabel Coixet - My Life Without Me (Az élet nélkülem)

2008.09.13. 15:21 film

Kicsit rossz színészkiosztással megrendezett, kissé ingadozó, olykor bizonytalan, tinédzseres, amerikaias és mégis jó film.

Ha hirtelen kiderül, hogy még 2-3 hónapunk van hátra az életből, akkor az élet szebbé és a pillanat fontosabbá válik. A fogyókúra, a reklámok és az egész fogyasztói társadalom ebben a helyzetben nevetséges és szánalmas. Az időhiány miatt fel kell írni a halál előtt végrehajtandó cselekvések listáját...

 

Szólj hozzá!

Címkék: élet me az life my isabel without nélkülem coixet

Pedro Almodóvar – Tacones lejanos (High Heels - Tűsarok)

2008.09.13. 12:44 film

Az eseményszálak, az idő és a tér relatív, ahol minden történet külön dimenzióba helyezhető és mégis összefüggő sorba kerül. A film a szereplők és az események felszínes megjelenítése, a viszonyok laza szálakon történő összefűzése. Mindez komikumhoz vezet, azonban e mögött az emberi lét és az emberi viszonyok negatívitása jelenik meg. Ezek a viszonyok egy felszínes játék részei, és az individuum bezártságából adódnak.

Almodovar hősei összetett személyiségek, és semmiképpen sem nevezhetők pozitív hősöknek. A film minden szereplője rendelkezik sötét titkokkal, és individuális létük fenntartása érdekében a moralitás csak másodlagos tényezőt jelent. Az almodovari individuum a boldogságát keresi, amelynek az eléréséhez át kell lépnie a szabályokat. Azonban a boldogság mint olyan nem nevezhető véglegesnek az almodovari relatív világban, ezért az elért boldogság nem a végleges boldogság, hanem egy újabb lavina elindítója.

 

Szólj hozzá!

Címkék: almodovar tűsarok pedro tacones lejanos

Theodoros Angelopoulos - Meteoro vima tou pelargou, To (The Suspended Step of the Stork - A gólya függő lépése)

2008.08.16. 14:26 film

Az emberi lét határokkal teletűzdelt, amelyeket a rendezés fenntartása érdekében nem szabad túllépni. A rendezőre jellemző filozófiai kérdésekben bővelkedő film, és a következő eszmerendszer fejthető ki belőle:

-         Határ: a határok túllépése a mechanikus idő és a tér feláldozása a metafizikai tér és idő oltárán. Olyan világot hoztunk létre magunknak, amely határok közé szorítva rendezett, mert a rend csak így érhető el. A világ metafizikai értelemben rendezetlen, az emberiségnek a túléléshez transzcendentális rendet kell felállítania.

-         Emigrálás: a határok átlépése, túllépése. Az egzisztencia által megérintett individuum a határok átlépésével érthetetlen világot vállal fel, amely nem írható le logikusan. Amint az a filmben is elhangzik, vannak esetek amikor hallgatni kell ahhoz, hogy megértsük a kimondhatatlant (a logikailag leképezhetetlent) (lásd: Wittgenstein)

-         Emberi lét: a nyitva hagyott történet, amely szerint eljön az idő, amikor az embernek el kell hagynia a Földet, és át kell lépnie egy másik világba (bolygóra stb.). Mi az amit magunkkal vihetnénk ebbe a világba? Növények, állatok, könyvek.

-         Elidegenedés: nem kifejezetten hegeli értelemben, hanem inkább sartrei értelemben. Az emberi lét nem azonos a Léttel, így a lét minden nem emberi megnyilvánulása idegen az emberi léttől. Az embernek tulajdonképpen semmije nincsen, mert a fizikai tárgyak nem jelenthetnek tulajdont, ha az emberre különálló (szellemi) létezőként tekintünk. A semmi az semmi. Értelmezésem szerint ez a semmi a sartrei Semmi, de Angelopoulos nem magyaráz, hanem nyitva hagyja az értelmezést.

 

Szólj hozzá!

Címkék: a és lét semmi függő gólya határ elidegenedés theodoros angelopoulos emigrálás lépése

Aki Kaurismäki - Mies vailla menneisyyttä (The Man Without a Past - A múlt nélküli ember)

2008.08.12. 13:48 film

Az ember statisztikai adattá vált, ami azt jelenti, hogy papírok és név/azonosság nélkül nem létezik, vagyis nem tudnak mit kezdeni vele. Kaurismäki finom cinizmussal mutatja be az emlékezetét és ezzel együtt a múltját is elvesztő embert, aki egy új világba csöppen bele, mert a járáson és a cigarettasodráson kívül nem emlékszik semmire.

Ezzel a történetet le is lehetne zárni, és akkor az emlékezetvesztés és az adattárolás problémáját tárgyaló film maradna. Azonban Kaurismäki tovább viszi a szálat, és a múlt elvesztését egy boldogabb és tisztább élet kezdésének feltételévé teszi. Mert ugye ki nem szeretne kiszállni mindennapjaiból és újrakezdeni mindent. A főhősnek végül jól jött az emlékezetvesztés, mert megtalálta a boldogságát, és megszabadult azoktól a kötődésektől, amelyek tulajdonképpen a boldogsága útjába álltak.

 

Szólj hozzá!

Címkék: a név emlékezet the ember múlt aki man nélküli amnézia past without kaurismäki személyazonosság

Bahman Ghobadi - Lakposhtha parvaz mikonand (Turtles Can Fly - A teknős tud repülni)

2008.08.11. 23:20 film

A rendező nagy mestere az érzelmi hatások elérésének, filmjeiben az eszmeiséget az érzelem hozza létre, a filmkockák hatást érnek el, amelyek a film megnézése után még hosszú órákig ott villognak a néző agyában.

Mi váltja ki az érzelmet vagy akár az elérzékenyülést? Az önmaguk hibáján kívül elesett, kitaszított, leigázott és hontalanná tett nép tagjainak élete.

Ghobadi a precíz rendezéssel eléri, hogy a tények maguktól keljenek életre, egyszerűen ledöbbent a képsorokkal, hihetetlenné teszi, hogy ilyen állapotok is léteznek, ilyenné is válhat az ember, akár pozitív, akár negatív értelemben. A jó és a rossz összemosódik, az élet értéke eltörpül, az őrület és az elkeseredettség felemelkedik.

A néző nem tehet mást, mint vitatkozik a szereplőkkel, oda képzeli magát a történetbe, a sík vászon térré válik. Zseniálisan el vannak készítve a mozgó kamerás jelenetek, elvágják a kamera és a kamera tárgya közötti határt.

 

Szólj hozzá!

Címkék: a kurd teknős fly tud turtles can bahman ghobadi repülni

Bahman Ghobadi - Gomgashtei dar Aragh (Marooned in Iraq)

2008.08.10. 15:07 film

A történet kusza és valamilyen szinten lényegtelen, a történeti síkban fellépő, kemény mondanivalóval rendelkező történeti pontok a fontosak. A film utazás a kurdok világába, az iráni-iraki határhoz, abba az üldözött kultúrába, amely a kurdoké, és amelyet Sadam kémiai fegyverekkel gyilkol.

Ghobadi nem kíván klasszikus, nagy kérdéseket feszegető művészfilmet alkotni. A film egyben dokumentációs értékű is, nagyon élesen bemutatja a kurd helyzetet és a kurd realitást, szokásaival, zenéjével, nagyszerű embereivel és nyomorával együtt.

 

Szólj hozzá!

Címkék: irak irán kurd kurdisztán bahman ghobadi

Akira Kurosawa - Madadayo (Not Yet - Még nem)

2008.08.08. 06:57 film

A film a mondanivalóján túl nagyszerű betekintést jelent a japán kultúrába, ahol még van odafigyelés, tisztelet és megbecsülés. Mindennek a tárgya a tanár, aki nem csak tanárként marad meg, hanem példaképként.

Olyan fenomenológiai személyről van szó, akinek az eszmeisége és az észlelése összekapcsolódik. Fél a sötéttől, mert számára a sötétség az emberi sötétséget jelenti. Fél a vihartól, mert az megzavarja a szellemi tisztaságát. Ragaszkodik egy macskához, mert élete része lett, amely ha eltűnik az élete összeomlását jelenti. Készül a halálra, de éppen ezért nem szeretne meghalni, hanem tudatosan a szeme előtt tartja a végességet és a vég előtti pillanatok fontosságát.

Kurosawa nagyon finoman felépített portrét alkot a többiek közül kitűnő emberről. Kurosawa ebben a filmben érdekes módon optimista, mert a tanárra folyamatosan vigyázó diákok azt szimbolizálják, hogy még nem halt ki az emberi szolidaritás, hogy az un. egyszerű ember még érti a kiválóságot, és nem találja nevetségesnek az értelmiségi földtől elrugaszkodott létét. Ha egyéb filmjeit vesszük alapul, ott a kiváló ember (amelyet hosszú ideig a szamuráj szimbolizált) mindig szembeállított a csak a pillanatnyi haszonra gondoló és a hosszú távú gondolkodásra képtelen emberekkel. A korai Kurosawa filmekben nehéz az átjárhatóság e két kategória között, míg ebben a filmben (az utolsó rendezésben) mondhatni megbékél és olyan hősöket hoz létre, akik az érték védésének köszönhetően válnak kiválóvá. A professzort nem értik, de tisztelik, bogarait nem kinevetik, hanem erénynek tekintik.

Kurosawa kifejezetten elitista rendező, és az elitizmust nála pozitívan kell értelmezni. Valaki nem a külsőségeknek köszönhetően lesz kiváló, hanem életvitelével. Ő még ki meri mondani, hogy nem nevezhető minden relatívnak, hanem igenis van egy követendő értékrend.

 

Szólj hozzá!

Címkék: diák tanár érték akira kurosawa madadayo

Bernardo Bertolucci - Novecento (1900)

2008.08.08. 00:47 film

Klasszikus, generációkon átívelő családregényre emlékeztető realista elemekkel tűzdelt film. Az a filmtípus, ahol fontos a történet, vagyis a történet hozza létre a mondanivalót, időkoordinát követve. Olyan témákat jár körül, mint:

-         földesúr és zsellér

-         osztályharc

-         fasizmus (mint a zsellérek lázadására és a kommunizmusra adott válasz )

A film tulajdonképpen végigköveti az eszmék kialakulását és bukását, és egyféle tanulságot jelent ezekkel kapcsolatban. Nincs végleges megoldás, csak pluralista megközelítés létezik, mert az ideológiák mindig torzítva és szűken látják a valóságot.

Filmtörténeti szempontból hihetetlenül jól összerakott film, és olyan színészek játszanak benne együtt, mint Gérard Depardieu, Robert De Niro és Donald Sutherland.

Szólj hozzá!

Címkék: 1900 bertolucci bernardo novecento

Krzysztof Zanussi - Zycie jako smiertelna choroba przenoszona droga plciowa (Life as a sexually transmitted disease)

2008.07.24. 13:33 film

Ha a filmet hegeli megközelítésben értelmezzük (és miért ne tehetnénk), akkor a következő felosztás hajtható végre.

 

-         Tézis: középkori jelenet, keresztény alapállás. A lótolvajt fel kell készíteni a halálra mint az örök élet elnyerését biztosító eseményre, amely csak akkor érhető el, ha megnyitotta lelkét Isten előtt.

-         Antitézis: (poszt)modern jelenet, világi alapállás. Az orvos a kételkedő szkeptikus, aki szerint maga a világ egy akcidencia, Isten hibázott, amikor a világot és ezzel együtt az embert megteremtette. A világ permanens káosz, az élet hoz benne létre egy efemer rendet, ami tulajdonképpen hamis (lásd: Sartre, Lét és Semmi).

-         Szintézis: a halálos beteggé vált ember a halál közelségének feldolgozásához egy utolsó kapaszkodót talál, és ez Isten. Azért szintézis, mert a haldokló ember mentálisan fogadja be Istent, nincs szüksége a pap vagy a szerzetes fizikai közelségére. Megszüntetve megőrzi világi énjét.

 

Az egzisztencia mindig éles helyzetekben erősödik meg az emberben, a halál mint fogalom az egzisztencia folyamatos életre keltése. A halál mint aktualitás maga az egzisztencia.


 

Szólj hozzá!

Címkék: élet halál isten orvos pap ember hegel zanussi egzisztencia krzysztof

Roger Spottiswoode - Shake hands with the devil (Szövetség az ördöggel)

2008.07.22. 10:54 film

Amíg az ember jóhiszemű és naiv, azt gondolja, hogy az ENSZ és a többi hasonló szervezet valóban a kinyilatkoztatott céljának megfelelően végzi tevékenységét, vagyis mentes a politikától, üzleti élettől stb.

 

A valóság ettől eltérően kimerül a kirakatszervezetek tevékenységében. Az ENSZ ott van a legtöbb helyen egy darabig, és amíg ott van addig sem végez számottevő munkát, hanem csak megjelenik, mintha a kék sapka és a fehér verda mindent megoldana. Ruandában ez csúfos kudarchoz vezetett, az ENSZ tulajdonképpen lejáratta magát, mert bizonyos politikai vagy egyéb érdekek úgy akarták.

 

Ez a film valós történetet dolgoz fel, és dokumentációs értékű. Nem kifejezetten művészi alkotás, hanem az emberi természet kegyetlen, olykor sokkoló bemutatása. Magán hordozza a mai filmek amerikanizálódó jellegét, azonban ez ebben az esetben lenyelhető a cél szentesíti az eszközt alapelv alapján.

 

Ami az egész történetben cinikus, az maga az a színjáték, amelyet a fejlett demokráciák végeznek. Úgy tesznek, mintha valóban érdekelné őket a világ másik pontján élő (szerencsétlenebbek) sorsa, miközben egyértelmű, hogy csak saját gazdasági és hatalmi pozíciójuk megtartása a céljuk.

 

Ruandában nemrégiben csaknem egy holokauszt zajlott le, csak annyi különbséggel, hogy az áldozatok nagy része fekete és afrikai volt. A kegyetlenségben csak az érző individuum bizonyítja azt, hogy még létezik az emberiség jó oldala. És mivel igazi individuum kevés van, az érzéketlen és hidegen számolgató többségnek igen nagy esélye van a győzelemre.

 

https://youtube.com/watch?v=CaHAXnOGj9k

 

Szólj hozzá!

Címkék: ensz az ruanda tömeggyilkosság romeo szövetség dallaire ördöggel

Jan Nemec - O slavnosti a hostech (The Party and the Guests)

2008.07.15. 11:52 film

A vendégséget/vendégeskedést azért szeretjük, mert a vendégség buli, lazítás, majd véget ér. Nemec filmjében a vendégség nem a választás, hanem a kényszer eredménye. A vendégségben részt kell venni, mert kötelező, és nem lehet tudni mikor lesz vége. Érdekes karikatúra a kommunista rendszerről, ahol a vendéglátó a bölcs vezér, a vendégek pedig bamba arccal és kissé nehezen kommunikálva ülnek a közös asztalnál. A vendéglátó a vendéglátás lebonyolítását segédekkel végzi, akik hűségesen lesik minden óhaját. A vendégségből csak engedéllyel lehet távozni, aki önhatalmúlag elszökik, azt úgyis megkeresik és visszahozzák.

 

A kommunizmus kegyetlen valóságaként az sem elhanyagolható szempont a filmben, hogy a vendégek teljesen elveszítik önállóságukat, meg vannak elégedve a partival. Korábban egy-két kisebb ellenállási gesztus kivételével tulajdonképpen senki nem tiltakozott a vendégségben való kötelező részvételben. A rendszer megteremtette azt a tömeget, amely a semmittevésével és önmaga feladásával hozzájárult a kommunizmus fennmaradásához.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kommunizmus párt diktatúra jan vendégség nemec kényszer.

Luis Buñuel - Tristana

2008.07.09. 01:50 film

A történet önmagában nem szokatlan, az "unokahúg" mint idősödő úriemberek szeretője közismert jelenség.  Bunuel a történetbe azonban a következő erős alapelveket ágyazza be:

 

-         szabadság mint választás

-         a választás mint céltudatos tevékenység

-         szabadság és szép (vagy tetsző)

 

A szabadság mint választás tulajdonképpen egy kissé bipolárisan jelenik meg a filmben, mert két dolog közül mindig van amit az ember kiválaszt, éspedig azért mert a kiválasztott dolgok között mindig van valami különbség, ami miatt valaki választ. Vagyis a szabadsághoz a különbség felismerése szükséges.

 

Ide kapcsolódik a választás mint céltudatos tevékenység, mert teoretikusan kifejezve két teljesen egyforma dolog közül nem lehetne választani. Tehát a különbség miatti céltudatos választás meghatározó az emberi egzisztencia számára. Autentikus létet a választásoknak köszönhetően lehet elérni, amely mindig az individuum szempontjából valamire irányul.

 

A szabadság és a választás összekapcsolása esztétikai értelmet is kölcsönöz a szabadságnak, és ez egy nagyon érdekes megközelítés. Amikor választunk, nekünk tetszőt (szépet) választunk.

 

Mindebből az a következtetés vonható le, hogy az olyan fogalmak, mint szabadság, választás, szép stb. nem tárgyalhatók különállóként, hanem csak együtt van értelmük, mert csak így visznek közelebb ahhoz, ami az ember megszokott létének felszíne alatt található.

 

https://youtube.com/watch?v=bcW2EKnzXxE

Szólj hozzá!

Címkék: választás szép szabadság egzisztencia bunuel tristana

Anh Hung Tran - Xich lo (Cyclo - Riksás fiú)

2008.07.05. 14:23 film

Ebben a filmben a tér és az idő kerek, hiszen van ami visszatér a kezdőponthoz. Követi a kínai/ázsiai gengszterfilmekre jellemző, képileg olykor komikus és brutális irányelvet. Képileg rendesen összerakott film, de csak azoknak ajánlott, akik szeretik a Wong Kar Wai vagy a Kim Ki Duk vonal képvilágát.


Azonban a követett - vagy az ázsiai filmekre eleve jellemző - képvilág ellenére a film mégis különálló, mert egyedi mondanivalót hordoz. A szegénységbe beleszületett szereplők a szegénységet tartják a legrosszabbnak, mindent megtennének annak érdekében, hogy megszabaduljanak tőle. Azonban a szegénységtől nem érdemes bármilyen áron megszabadulni, mert szétesik az individuum egysége vagy: a szegénységből csak saját erőből szabad kitörni, mert a külső segítség igénybevétele csak a hamis jobban-élés illúziója, és a szabadság teljes elvesztése (akárcsak a Quaemada c. filmben, a szabadság csak akkor érhető el, ha nem külső engedélyből származik, hanem az ember saját maga éri el, vagy adja oda saját magának a szabadságát).

 

Ha a filmet keresztyén szempontból nézzük, akkor a bűnös életmód fenntarthatóságáról is beszélhetünk. Az idő és a tér kerek azok számára, akik a kevésbé bűnös életmód érdekében a szegénységet választják.

https://youtube.com/watch?v=PqABz04gGVA

Szólj hozzá!

Címkék: kína idő tér fiú riksa nyomor riksás

Gillo Pontecorvo - Queimada (Tűz)

2008.07.05. 14:13 film

Forradalom és hatalom, avagy ki legyen a forradalom vezetője. A film szerint bárki lehet hatalmi pozícióban, ha megtalálja az erre kijelölt személy. Ami nehéz, az a hatalom megtartása.

 

A hatalom megszerzésében segítő személy a hidegfejű technokrata, aki a személyesség ellenére személytelen marad, vagyis képes személytelenül, csak a célra koncentrálva végezni a rábízott feladatot, szolgálva a megbízóját.

 

A divatos egyenjogúság stb. kérdéskör mellett a film egyik nagy kérdése a szabadság, és annak elérése. A szabadság eszme ebben az esetben individualista, vagy akár monikusnak is nevezhető: nem kell a külső segítségből érkező szabadulás, felszabadítás stb. mert a szabadságnak csak akkor van értelme, ha az ember maga éri el azt, még akkor is, ha az elv feladásával esetleg megmenekülhetne, tovább élhetne.

 

A technokrata ezt már nem érti meg, ő a praktikus és kézzel fogható dolgok embere, számára ez a szabadságeszme idegen. Hozzájárult ennek a szabadságeszmének a kialakulásához, de nem vesz részt benne.

 

https://youtube.com/watch?v=hSTl7HUXQnI

 

Szólj hozzá!

Címkék: szabadság tűz cukor rabszolga brando marlon pontecorvo queimada

Milcho Manchevski - Before the Rain (Eső előtt)

2008.06.25. 01:57 film

Idő, tér, események. A kör nem kerek. Az események kört alkotnak, de az eseményeket egy koordinátán belül lehet tologatni, mert ha az idő nincs, akkor lehet játszani a történésekkel. A tér kulturális tér, és a kulturális terek ütközésekor kialakul a konfliktus.

 

Hazatérés, háború és háborúban hozott áldozathozatal mint megváltás, elköszönés attól a világtól, amely a díjakon és kényelmen kívül semmi mást nem adott. A sikerhez vezető út embertelensége megváltoztatja a sikeres ember életét, ha van benne morális érzék. A sikerért fizetett gyilkosságért bűnhődés jár, vagy így, vagy úgy.

 

Idő, tér, események. Szimbólumok: eső, szárazság, vér, arc, véres arc.

Csend és zene, hosszú snittek és türelmes kamerajáték, rendesen fényképezett jelenetek.

 

https://youtube.com/watch?v=4uJkStUpB0M

 

Szólj hozzá!

Címkék: háború eső előtt albán balkáni macedonia milcho manchevski

Peter Glenville - Becket

2008.06.18. 16:48 film

A film a barátságról, megaláztatásról, fegyelemről, becsületről és Istenről szól elsőre. Egyébként nagyon összetett történet, Becket mind a leigázott nép képviselője pusztán esztétikai okokból beáll a leigázó király szolgálatába, és egyben szolgává és baráttá válik. A király bizalmába fogadja, ezért egy rossz pillanatában megteszi érsekké, hogy hatalma alá hajtsa az egyházat.

 

A király azonban egy dolgot nem tud, hogy Becket számára a barátságot vagy a királyt Isten felülírhatja. Becket puszta esztétikai behódolása és tehetségének felhasználása megdől, amint közel kerül Istenhez. A király Becket ellenségévé válik, mert Becket nem őt, hanem Istent választotta.

 

Mi a barátság? Lehet-e barát valaki, ha közben kezet is kell csókolnia neki?

 

Becket számára a megváltás a csak a barátság felülírásával érhető el. Becket megteszi azt az ugrást, amely a hithez szükséges. Ami Kierkegaard esztétikai stádiumánál nem lehetséges, az Becket esetén igen. Becket etikai értelemben áruló, esztétikailag meg nem határozható meg. A hithez – vagy Isten szolgálatához – vezető ugrás már sem esztétikai értelemben nem írható le, sem etikailag. Az esztétikához esetleg van annyi köze, hogy tette irracionális, az ugrás akár szép is lehet. A hit esetén pedig nincs szükség magyarázatra. Becket egy pillanat alatt lett egy másik Becket.

 

https://youtube.com/watch?v=VQwhCMnOzHw

Szólj hozzá!

Címkék: egyház hit pillanat becsület esztétika ugrás kierkegaard becket

Svetozar Ristovski - Iluzija (Délibáb)

2008.06.16. 19:02 film

A film nem nevezhető kimondottan jónak, vannak benne elkoptatott kusturicai elemek. A balkáni lepattantságot bemutatni már nem is olyan nagy feladat, a kusturicai Trabant-disznó jelenet óta pedig valahogy nehéz a balkáni nyomort ismétlés nélkül kívülről bemutatni.

 

A film mindezek mellett mégis többet jelent a megszokott (és kissé elunt) balkáni filmeknél, mert nem marad a puszta komikum-tragikum páros szintjén, és nem is isteníti/szépíti ezt a létet. A tehetséges gyerek aki alkoholista apa és elfásult anya mellett lakik nem jelent újdonságot, az azonban igen, hogy a gyermek tehetségét felfedező tanár ki akarja emelni ebből a közegből, és eljuttatni abba a szintén fura létbe, amit az értelmiségiek körének neveznek.

 

A dolog szépen indul, a nagy remények megvannak, a tanár azonban nem képes végigvinni a reformot, mert ebben a sötét világban nem beszélhetünk az értelmiségi szabadságáról, és az imperativusról sem, mert a félelem nagyobb úr, mint a szabadság szeretete,

 

A befejezés éppannyira váratlan, mint amennyire felkavaró. Egyben igazságtalan és igazságos, megérthető és szomorú. A film vége már kilép a történetből, és ettől válik szimbolikussá. Nem az Underground című filmből ismert Szerbia szimbóluma, hanem a volt Jugoszlávia végének szimbóluma, és egy új (külön)együttélésnek a kezdete.

https://youtube.com/watch?v=GKaWvGbvWxA

2 komment

Címkék: balkán macedónia délibáb iluzija

Kinji Fukasaku - Gunki hatameku motoni (Under the Flag of the Rising Sun)

2008.06.15. 03:30 film

A történet a háborúról szól, a vereség fele haladó Japán katonáinak borzalmas helyzetéről. Az igazság kiderítése, vagyis Togashi hadnagy halálának a feltárása már nem pusztán egy ember halála, hanem az egész értelmetlen és vesztésbe haladó háború borzalma. Egy ember halála vagy kivégzése semmit nem jelent azon igazságok feltárása mellett, amelyek az ember ragadózóvá válását mutatják be.

 

Egyetlen eset feltárásának nehézsége rámutat a történelmi visszatekintés és a történelmi tények esetlegességének problémájára. A hivatalos verzió eltér az állapotot megélők verziójától, az állapotot megélők vallomása pedig önmaguk és olykor mások védelmében csak hosszú idő után jelenti az igazság bevallását. Ilyen alapon egyszerűen kimondható, hogy mi már semmit nem tudunk a világháború belső történetéről, a külső történetet pedig minden nemzet/fél saját maga érdekei szerint hozza létre.

 

A hősök és a háborús beszámolók nagy része tulajdonképpen csak mese, történetszövés, a beszámoló személy saját esetlegességének, félelmének és gyávaságának enyhítése, mert a háború forgatagában eltűnnek a hősök, vagyis senki nem hős, hanem pusztán túlélni vágyó.

 

A japán császár virággal emlékezik a hősökre, vagyis erősíti a hivatalos verziót. Aki azonban túlélte, az pontosan tudja, hogy a hősiesség ebben a háborúban legfeljebb az emberi méltóság megtartása lehetett, és aki hazatért nem minden esetben volt képes megtartani a méltóságát, mert fontosabbnak tartotta menteni a bőrét. Hazatérésee után a túlélő hazugságokba keveredik, és csak nagyon nehezen képes elmondani az igazságot, Tulajdonképpen lelkiismeret furdalása van saját túlélése miatt, de meghalni sem szeretett volna valamelyik dzsungelben.

 

Az igazság kiderítése nem jelent vigaszt egyik fél számára sem, hanem felkavarja azokat az emlékeket, amelyektől mindenki meg szeretne szabadulni.

 

https://youtube.com/watch?v=7o9PGrM4dqo

Szólj hozzá!

Címkék: történelem beszámoló japán igazság világháború fukasaku kinji

Nyikita Mihalkov - Urga

2008.06.11. 01:22 film

A nagy kérdés az, hogy van-e értelme a a pénzügyi/piaci/gazdasági érdekek által vezérelt civilizációnak, amely felemészti a kis önfenntartó kultúrákat, mindenkit ugyanolyanra formál, és megszünteti a diverzitást. A változást nem lehet elkerülni, és még késleltetni sem.

 

Ezt a filmet nézni kell, nehéz róla írni, vagyis az a kategória, ahol a képiség, a történetvezetés és a film megnézésének élménye csak közhelyesen fejezhető ki.

Szólj hozzá!

Címkék: tv film mongol hagyomány civilizáció mihalkov nyikita urga jurta

Nuri Bilge Ceylan - Iklimler (Climates - Éghajlatok)

2008.06.10. 22:57 film

A kommunikáció zsákutcája egy kapcsolaton belül, avagy az érzéketlenség, a gyarlóság és a szenvedés keveréke. A hősök elmennek egymás mellett, pedig ott az esélyük a boldogságra együtt, tisztán. 

Érdekesség: a filmben a rendező és a felesége játssza a párt, mindezek ellenére mégsem engednek betekintést kapcsolatukba.

https://youtube.com/watch?v=SNVTb7LNZn8

Szólj hozzá!

Címkék: film török ceylan iklimler climates éghajlatok

Alfonso Cuarón – Children of Men (Az ember gyermeke)

2008.06.09. 01:26 film

Cuarón sötét jövőképet vizionáló filmje. Ebben a nem is annyira távoli jövőben az az emberiség már szaporodni sem képes valami miatt. 2027-ben már 18 éve nincs újszülött, az emberiség a saját temetését készíti elő, és minden „legfiatalabb" halála világgyász.

Eközben az utcák sötétek, a szmog elviselhetetlen, a nyomortanyák bűzlenek a kormány hajtóvadászatot indít az illegális bevándorlók ellen (bőrszíntől függetlenül, van ott német, olasz, afrikai, román stb., mert Nagy-Britannia a próbálja megóvni saját polgárait, az illegális bevándorlók védelme, segítése stb. bűncselekmény), irtja őket, mintha ők lennének a hibásak.

A film nagy válasza minderre az, hogy a szabadság biztosítja a túlélést. Ha a kihalt játszóterek újra megtelnek, akkor kezdődik el újból az emberiség jövője. A gyermek a legnagyobb erő, amely elől még a tankok is félreállnak.

https://youtube.com/watch?v=NikEQy1XxDE

Szólj hozzá!

Címkék: jövő gyermek az ember of men sci fi gyermeke children alfonso cuarón emigráns

Alfonso Cuarón - Great expectations (Szép remények)

2008.06.08. 19:41 film

Dickens azonos című regényének adaptációja a 20. századra. Kicsit hollywoodi, kicsit spanyolos. Az Y tu mamá tambien más volt, ez szép és aranyos történet, amaz pedig nagy rendezés. Képileg ez a film sem elmarasztalható, csak annyit lehet érezni, hogy a rendező kezét megköti egyrészt a dickensi hagyomány, másrészt az amerikai filmek emészthetősége. A filmben vannak elrejtett szimbólumok, értelmezésre is lehetőséget ad, azonban ezek kissé elkoptatott szimbolikák. És mégis, ennek ellenére a film jó, mert tündérvilág, románc és siker keveréke.

https://youtube.com/watch?v=dUnSXEVz-j0

Szólj hozzá!

Címkék: finn siker szép art művészet great dickens cuarón remények expectations

Ken Loach - It’s a free world (Ez egy szabad világ)

2008.06.02. 13:13 film

A film amely nem a képekkel, hanem a történettel fejezi ki a mondanivalóját, így akár egy novella is lehetne.

A kelet európai helyzetet és az ellustult nyugati társadalmat állítja szembe ez utóbbi olykor nevetségesen egyszerűsített problémáival. A jól élő nyugati nem kíván számára nem megfelelő munkát végezni, erre jó a lengyel stb. vendégmunkás, akivel végül is azt tehetnek, amit akarnak. A „főhős” ebbe a történetbe keveredik bele mint munkaközvetítő. A tisztességes ember a vendégmunkások kihasználója lesz, az illegalitás határait súrolja, a lengyel és ukrán stb. vendégmunkások nyomorúságán gazdagodik meg.


Mély erkölcsi válságot bemutató film, a nyugati szabad világ kemény bírálata, a liberális gazdaságpolitikai eszme hátulütőinek bemutatása. Mindenki tud a kelet európai problémáról. a feketemunkáról stb. de igazából semmit nem tesznek ellene, mert ezáltal összeomolna a jóléti társadalom, mert nem volna aki elvégezze a piszkos, és létminimum alatt megfizetett munkát.

A film vége nem happyend. A főhős a kizsákmányolás és az emberek becsapásának a szimbólumává válik. Egy olyan világot képvisel, ahol a morált felülírja a pénz, és ahol az új „Uniós” polgárok, vagy akik nem azok, egyáltalán nem számítanak. A rendező sötét Európa képet fest. Baloldali megközelítés, de nem a magyarországi (nem létező) baloldal szempontjából kell értelmezni.

https://youtube.com/watch?v=RhsOi9KDEVc

Szólj hozzá!

Címkék: free liberalizmus világ ez world egy bevándorlás szabad ken feketemunka loach

Otar Iosseliani - Giorgobistve (Falling Leaves - Lombhullás)

2008.05.23. 00:57 film

Nehezen nézhető rendező, különleges kameraállásokkal és hangulatokkal dolgozik, olykor vontatott és lelassuló, helyenként amatőr, és mégis zseniális. Ebben a filmben a Szovjet érába beolvasztott Grúzia látható. A filmben két világ ütközik, a grúz hagyomány és a szovjet tervgazdálkodás hamis világa. A nagyhatalom megöli a kultúrát, a grúz bor minősége mennyiségi kritériumok áldozata lesz. Iosseliani a bor szimbolikáján keresztül mutatja be egy kultúra nagyságát. A bor szent dolog, amely egy nép túlélését is jelenti, és ezért amiből ecetet kell csinálni, abból azt is kell, mert egy nép nem árulhatja el saját hírnevét pillanatnyi történelmi helyzet miatt.

Szólj hozzá!

Címkék: bor szovjet leaves grúz falling iosseliani giorgobistve lombhullás

Cristi Puiu - Moartea domnului Lazarescu (Lazarescu úr halála)

2008.05.23. 00:41 film

Öregedés, betegség, halál, rossz orvosi rendszer, berögözött szokásokkal és praktikákkal élő Románia. Elidegenedés, a páciens mint gonosz, alkesz, semmirevaló, az orvos mint hatalom, tiszteletet váró, parancsolgató, a semmittevésbe és a monotóniába belefáradt, cinikus és olykor gazember.

 

Mi lesz az emberből betegen, egyedül, egyre fogyó méltósággal és önérzettel.

 

Ember-e még az élőhalott, vagy egy nagy kupac kihűlő hús?

 

Nem kihagyni.

https://youtube.com/watch?v=NFlxVb1GLrE

Szólj hozzá!

Címkék: betegség románia kórház orvos cristi puiu lazarescu

Theodoros Angelopoulos - Mia aioniotita kai mia mera (Eternity and a Day - Az örökkévalóság meg egy nap)

2008.04.27. 15:46 film

Ez a film generációknak spirituális ihletet és élményt adó író és költő utolsó óráinak a története. Ebben így elvileg semmi különös nincsen, azonban a halál közelsége szembeállítja a szereplőt az életével, annak a tragédiájával, hogy nem tudott eléggé szeretni, és magára maradt. Lányával ritkán találkozik, személyét leírták, bejárónő vigyáz rá és a kutyájára, és nincs akire hagynia. Mivel elidegenült a lányától és sógorától, a kutyát ott sem helyezheti el. A kutya végül a bejárónőhöz kerül stb.

 

A történeti sík ebben a filmben fontos, mert a rendező ezen keresztül éri el a kívánt hatást. A magára maradt ember egy utcagyerekkel tölti utolsó pár óráját, egyedül maradt. Az egyedüllét oka az a kettős élet, amely a költő/író életét az alkotás és a „köznapi” élet törésvonalára helyezi. A volt felesége mindennél jobban szerette a világon, de nem tudta magát átadni ennek a szerelemnek, mert alkotnia kell. A szavak fogságában keresi a szabadságát.

A fim egyik legfontosabb vezérmotívuma annak a görög költőnek az esete, aki Olaszországban él, és a török uralom elleni harc elkezdésekor Görögországba utazik, hogy valamit ő is tegyen, „megénekelje” a szabadságért vívott harcot. A görög nyelvet görög létére (már) nem beszéli. Ezért a szegény halászszigetre visszatérve fizet a szavakért, és így tanulja meg anyanyelvét, és próbálja befejezni legnagyobb művét, azonban ez soha nem sikerül, mert hiányoznak a szavak. Hermeneutikai problémaként kijelenthető ezek alapján, hogy egy mű soha nem lesz végleges (értelmezésű), teljes, hanem mindig kell egy szó hozzá. A történet szimbolikája a műalkotás és az egzisztencia problémáját foglalja össze az alkotási folyamat szempontjából. A halál – mint az egzisztenciális kérdés, a lét egyik legfontosabb meghatározója (megszüntetve megőrzője) szembefordítja az individuumot a saját egzisztenciájával, Dasein-jával.

 

A szavak végül létet teremtenek, mert a halál előtti pillanatban ismét jelenvalóvá teszik az egzisztenciát. A szavak „megvásárlása” elengedhetetlen az autentikus lét eléréséhez. Szövegértés/értelmezés nélkül nincs autentikus lét.

 

https://youtube.com/watch?v=B110rAXet6U&feature=related

Szólj hozzá!

Címkék: a görög szavak költészet and day poetry theodoros angelopoulos eternity words dasein

Stanley Kubrick - Lolita

2008.04.17. 18:10 film

Ez a film egy ártatlan történetként indul: az egyetemi tanár albérletet keres, és olcsón talál egyet egy özvegyasszonynál és Lolita nevű lányánál. Rövid idő után feleségül veszi az özvegyasszonyt, majd rövid - és egyre feszültebb kapcsolat után – a feleség meghal, Lolita pedig a tanár szeretője lesz.

 

Lolita mai szóhasználattal tinilány, de az ártatlansága csak látszólagos. A történetet Kubrick egy kemény pszichológiai problémához kapcsolja, ami a pedofília, a mániákus és észveszejtő szerelem problémája. A tanár valójában elveszíti azt a „kiváltságot”, amit a „tudós” szerep „kölcsönöz” neki. Az elméleti tudás, vagy köznapibb nyelven a „tanultság” nem jelent garanciát az őrület ellen, sőt a szereplő még szánni valóbb lesz, egyféle értelmiségi majom.

 

A tanár úr hülyét csinál magából. Féltékenysége, erőszakossága nem illik a film kezdetén bemutatott személyhez. A film végére romlott emberré válik, azonban annyi a mentsége, hogy maga Lolita is azzá válik, mert közben egy másik – ördögi zsenialitással megáldott – személlyel kavar.

 

A főhős féltékenységében mindenre képes, a bosszú pedig teljesen elvakítja, és akár gyilkosságra is képes.

 

A karrierje összeomlik, és szívrohamban hal meg a börtönben.

 

Úgy távozik a történetből, hogy közben egy jelentéktelen, szánalmas emberré válik.

https://youtube.com/watch?v=zBobDr3Egnc

Szólj hozzá!

Címkék: lolita stanley kubrick

Julio Medem – La Pelota Vasca

2008.04.10. 18:33 film

Dialógusra felszólító film, amely spanyol érdekeket sérthet, ám spanyol rendező rendezi, aki ismeri Baszkföld problémáját, és objektív képet szeretne mutatni a baszk probléma gyökeréről. Medem olyant vállal ezzel a filmmel, amely korábban nemigen jellemezte a spanyol attitűdöt a baszk problémával szemben. A dokumentumfilm eszközeivel Medem körüljárja a baszk problémát, és spanyolokat és baszkokat megszólaltatva próbálja elérni azt, hogy mindkét nemzet kommunikáljon. A dialógus csak akkor lehetséges, ha mindkét fél egyenrangúnak tartja egymást.

Medem mondhatni szembeszállt saját népével, és nem lehetett könnyű dolga, mert a saját népe ezt követően szembeszállt vele. Azonban az egyszerű katalán taxisofőr vagy a baszk pincérlány ismeri a filmet, és mosolyognak, ha említed a filmet. Emlékszem, hogy egy madridi spanyol mennyire tiltakozott a katalán stb. függetlenségeszme ellen, sőt mondhatni, hogy az autonómia (és az ezzel járó szabad nyelvhasználat) is zavarta őt. Spanyolország egységes nemzetállam szerinte. A baszkokat említeni sem mertem, mert ugye ők a fő ellenség, vagy ők a legkitartóbbak.

Ezek után nem csoda, hogy Koszovót Spanyolország nem ismerte el. Ettől még létrejött.

https://youtube.com/watch?v=xV5ffMFBqxo

Szólj hozzá!

Címkék: barcelona madrid dokumentum spanyol baszk katalán julio medem pelota vasca bilbao

Alejandro González Iñárritu – 21 grams (21 gramm)

2008.04.10. 18:24 film

A halál és élet problémáját feszegető film. A férjet és két lányát elüti egy ámokfutó, a halott férj szívét megkapja egy haldokló szívbeteg. A szervátültetés elhallgatott problémáját firtató film, mert feltehető a kérdés, hogy van-e értelme az életet más halálával elnyerni, vagy jobb lenne-e a természetre hagyni a dolgot, vagyis érvényesíteni a természeti egyensúlyt.

A szervátültetés hamis hallhatatlanság, és a valódi kérdés az, hogy valóban marad-e valami az emberből azáltal, hogy a szíve másban dobog tovább, vagy az csupán a test, és semmi köze a lélekhez. Inaritu dualista megközelítést használ, mert a film címe is sugallja azt a problémát amelyet számos kísérlet igazolt (vagy legalábbis nem cáfolt), hogy a test a halál pillanatában 21 grammal könnyebb lesz, ami a lélek létezésére és a dualizmus jogosultságára utal. Azonban a mérhetőség nem feltétlenül jelent megoldást, hiszen a lélek valójában több, mint a mérhetőség, mert ha nem akkor nincs szabadság.

Meghatározó film a szerelemről, szabadságról, etikáról és a halálról mint a nem feltétlenül a legrosszabb lehetőségről.

https://youtube.com/watch?v=Ic76WmP7auQ

Szólj hozzá!

Címkék: 21 szívátültetés gramm alejandro gonzales inaritu grams

Julio Medem - Lucía y el sexo (Szex és Lucia)

2008.02.20. 03:13 film

A képek filmje erotikába burkolva, avagy az erotika hozza létre a kép tisztaságát. A film filmen belüli filmnek is tekinthető, hiszen az egész történet meseszerű, valójában felvállalt fikcionális játékot takar. Nem akar valósnak tűnni, mint a valóságot megragadni vagy bemutatni igyekvő filmek, hanem a történetet a fantázia és az esztétikai történetvezetés által kívánja felvetni. A tenger, a napfény, a magány, a halál és a megbocsátás üzenetértékűvé teszi a filmet, mert ezeknek a képi elemeknek és történéseknek a segítségével a néző nem marad puszta eszköze a rendező képi zsenialitásának. Medem zseniálisan látja az apró dolgokat, a finom részleteket, az ellentéteket. Míg Almodovar kifejezetten spanyolos életérzést mutat be, addig Medem a spanyol életérzést nem választja el az ezzel az életérzéssel járó problémáktól. A film katarktikus, de csak azok számára, akik tudnak a képek között olvasni, és megküzdenek az amúgy nem egyszerűen emészthető medemi stílussal. A fim az európai filmtörténet kiemelkedő filmje, egyedülálló mű.

https://youtube.com/watch?v=FqsV5tsV5D0

Szólj hozzá!

Címkék: és szex el sexo y lucia medem lucía

Alfonso Cuarón – Y tu mamá también (Anyádat is)

2008.02.20. 02:58 film

Remek hangulatú és annál inkább nyomasztó film. Mondhatni azon filmek közé tartozik, amelyeknek a végéből derül ki az eleje, vagyis a film vége magyarázza az eseményeket. Azonban a film a vége nélkül is különálló történetet jelent, a filmet a vége pusztán átírja, kiemeli a rejtélyből. A néző számára a film azért nagy élmény, mert a spanyol filmekre emlékeztető fordulatokkal teli történet (t. i. az Almodovar által megteremtett spanyol film), abszurditás, erotika, dráma, szerelem és irónia között csapongó egész.

Zseniális rendezés, aprólékos képkidolgozás, meghökkentő képkezelés, a durva szexfilm határát súroló jelenetek, amelyek egy pillanatra sem jelentik a „kereskedelmi” erotika vagy pornográfia mesterségességét, paródikusságát. Az erotika nem puszta ösztön, hanem élmény és átélés, de ettől a rendező még nem rejti el puritán függöny mögé, hanem megjeleníti a teljes valójában.

A film persze nem az erotikával nyeri el értelmét, hanem az erotika mint eszköz jelentkezik a boldogság elérésére, a boldoggá tételre, az adományozásra. Értelmezés kérdése, de a főszereplő az erotika mint boldogító eszköz/ajándék segítségével hagy valamit maga után.

Vagy ismét: a film amelynek a végéből derül ki az eleje, avagy miként szexelhet két fiatal gyerek egy tapasztalt és borzasztóan erotikus nővel.

https://youtube.com/watch?v=YxX60IZCxv4

Szólj hozzá!

Címkék: is anyádat tu alfonso cuarón mamá también)

Roman Polanski – Rosemary’s Baby (Rosemary gyermeke)

2008.02.03. 01:09 film

Rosemary gyermeke különös film, különös karakterekkel. Egy megszokott történetet tesz szimbolikussá, és teszi a gonosz tágabb értelmű ábrázolásává. Amellett, hogy különösen pozitívan mutatja be a várandós anyát, a gonoszság ellen tehetetlené teszi. Bár próbálkozik a legyőzésével, a Sátán erősebb lesz. Ami különösen felkavaró Rosemary elárulása egy sikeresebb karrier érdekében.
 

Polanski visszatérő problémája a szabadság kérdése, és akárcsak a Bérlő c. filmben, a szabadságot itt is a gonosz korlátozza. Míg filozófiai értelemben a szabadságot a determinizmus, maga az egyén vagy éppenséggel a szabadság hiánya korlátozza, Polanskinál a fő ok a gonosz. A gonosz nem kimondottan tűnik rossznak elsőre, sőt a gonoszság még akár szimpatikus is lehet. A végeredmény azonban bemutatja a gonosz valódi arcát. Itt nem csupán konkrét végeredményről beszélhetünk, hanem maga a gonosz végkifejletéről.

Rosemary nem győzhet a gonosz ellen, és Polanski félelmetes képpel zárja a filmet: Rosemaryt legyőzi a gonosz, mert egyedül nem képes legyőzni azt. A gonosz legyőzéséhez segítség, támasz kell. Az anyai ösztön kereste a támaszt, de nem találta meg, és az anya végül egyedül marad, egy elvarratlan szálú filmben.

https://youtube.com/watch?v=otPyEsObI1M

Szólj hozzá!

Címkék: baby gyermeke roman polanski rosemarys rosemary

Roman Polanski - The Tenant (A bérlő)

2008.01.28. 04:00 film

A film a szabadságról, a bérházak sötét hangulatáról, a bérházban lakó szomszédok terrorjáról, rosszindulatáról, gonoszságáról és aljasságáról szól, és arról a szenvedő alanyról, aki hagyta magát legyőzni.

A film Párizsban játszódik, egy fiatalemberről szól, aki albérletet szeretne keresni Párizsban, olcsón de mégis jó helyen.  Polanskinak ez a filmje a cselekményben, a suspansban éri el a hatását, a történet szövögetése élezi ki az egész helyzet drámaiságát.

 Íme a cselekvési pontok röviden, szubjektíve:

-          Albérletkeresés, találkozás a gondnokkal, megegyezés, ideiglenes albérlet (az előző lakó kórházban van, és kiugrott az ablakon. Amíg meg nem hal, nem lehet az övé véglegesen az albérlet. A lakók szerint meg fog halni)

-          Látogatás a kórházba, találkozás az előző lakó batárnőjével, a lakó halála

-          Első probléma: házavató buli, a szomszédok csendre vágynak, és a gondnok szemet huny a dolog felett

-          Problémák: folyamatos kémkedés, csendháborítás miatti feljelentés, francia rendőrség (a lakó CSAK francia állampolgár, egyébként nem francia, tehát gyanús elem)

-          Váltás: a lakó megőrül, rémeket lát, fegyvert vásárol, nőnek öltözik (egy ideje), azonosul az előző lakó sorsával.

-          Kiugrik az ablakon női ruhában, de az udvari tető megfogja, csak összetöri magát, nem hal meg. Felmegy és ismét leugrik, ekkor már sikeresen. A szomszédok végignézik a sztorit.  Szerintük már az elején is gyanús volt az új bérlő.

Ez a cselekvéslánc teszi a filmet kiemelkedővé, igazi Polanski alkotássá. A film nemcsak a szabadság keresése egy gyenge psziché esetén, hanem egy normális ember megőrülését mutatja be a társadalmi kontextuson belül. A bérház akár szimbólum is lehet, inkább a szabadság elvesztése a tét, a gyenge individuum szétesését bemutató gyengeség. A filmben felvetett problémára az erős egyén a válasz, aki képes szembeszállni józan fejjel mindazzal, amit a gonoszság és a pszichés terrorviselés jelent. A hős nem elég erős ehhez, magába fordulása a szabadság realitásának az elvesztését jelenti.

 Ami Franciaországot illeti, az idegengyűlölet is szerepet játszik hősünk bukásában. Hiába francia állampolgár, akkor sem fogadják be soha, és gyanús elemnek számít. A film nem mai darab, de a Polanksi által felvetett Franciaország problémája nem sokat változott. Emlékszem, amikor a franciáknál úgy tekintettek ránk, mint valami alja alsóbbrendű népségre, akik megzavarják a vidéki felsőbbrendűségüket.

https://youtube.com/watch?v=mAUXLwIdTFA

Szólj hozzá!

Címkék: roman polanski bérlő tenant

Krzysztof Kieslowski, Amator (Amatőr)

2008.01.24. 04:50 film

Hogyan lesz egy szürke mindennapokat élő emberből megszállott? A szovjet éra egyik legjobb filmje, a kommunista Lengyelország érdekes torzója.

A főszereplő a gyereke születése miatt vesz egy kamerát, a szovjet ipar műremekét, és elkezd filmezni, csak úgy, önmagának, és szép lassan rájön(nek), hogy tehetséges. Felveszik propagandistának, párt- és üzemi események fő kamerásának, aki a propaganda és a szocreál korlátai között is alkot. Díjakat nyer, szépen elindul a karrierje, de közben tönkremegy a házassága, mert - és itt Kieslowski nem hagyja ki a nőkkel járó problémát - a feleség nyugodt panelpatkány életet szeretne élni, és egyszerűen elhagyja őt.

Nem csak az alkotói láz filmje, hanem erős társadalomkritika is, hiszen a kommunizmus látszólagos „tehetségpártoló” allűrje mögött kemény valóság található. Egyrészt az újdonsült kameraman tehetsége nem elég a „felsőbb körökbe” történő beilleszkedéshez, hiszen az őt felkaroló művésznő egy csók után kilép az életéből, és visszavonul a varsói filmesek/művészek világába. Másrészt a kameraman tehetségét lehetőleg szociográfiai riportokra és párteseményekre korlátozzák, hiszen ezáltal érhető el a felette gyakorolt kontroll. Amikor a gyárban 25 éve dolgozó rokkant törpéről készít filmet, a televízió bemutatja, azonban a gyárigazgató elvtárs nem fogadja kitörő örömmel a dolgot. Kieslowski azért zseniális, mert ebbe a látszólagos diktatórikus igazgató figurába beépíti az élesen és tisztán látó technokratát is, aki felismeri, hogy a bekerülés a médiába felhívja a figyelmet a városra és az addig békésen létező üzemre, ami nem feltétlenül jó.

A film nagyon sok szálat nyitva hagy, magában foglalja az alkotó individuum problémáját az őt körülvevő laikus szemlélődőkkel szemben, a létrehozott alkotás elidegenedését és az alkotó transzcendentális mivoltát vagy akár önmagából való kilépését. A filmezés miatt kameraként kezd látni, látását a kamera zseniális és egyben borzasztóan korlátolt világába helyezi.

A mester hazatér, az üres ház fogadja, filmezni szeretné a szokásos panelrengeteget, majd leül, maga felé fordítja a kamerát. Itt Kieslowski elvágja a szálat, befejezi a filmet, és a sötét képernyőn még néhány másodpercig ott látjuk Filip visszamaradt képét.

 

https://youtube.com/watch?v=S2XjmxMwSyo

Szólj hozzá!

Címkék: lengyel kamera amatőr amator krzysztof kieslowski

süti beállítások módosítása