A film kettős kritikát jelent. Egyrészt kemény kritikája a rosszul értelmezett individualizmusnak, másrészt kemény bírálata a politikának mint mindent uralni igyekvő totális rendszernek.

A film két részre osztható.

Az első részben magából kifordult világot láthatunk, ahol az erőszak, közönségesség, őrület dominál, ahol az egyén értékvesztése teljesen elfajult cselekedetekhez vezet. A fékezhetetlen erőszak olyan társadalom felé irányul, amely kétszínű, képmutató, romlott, amely a támadást végzőnek nem kínál alternatívát, vagyis semmivel sem jobb, mint a nihilbe veszett támadó és lázadó generáció. Az első részben felbomlik a szemantika, a szemantikai tárgyat felülírja a szintaxis, a fenomének kavalkádja, a hivatkozható alap hiánya. A szereplők saját szavakat használnak, amelyeket csak ők értenek, ezzel is jelezve elfordulásukat mindennemű társadalmi kötöttségtől. Az így elért „szabadság” látszólagos, mert tulajdonképpen nem választás, hanem az erőszakos ösztönök elszabadulása, amely nem kínál alternatívákat. Egy olyan korszak szimbóluma, amely a modernitástól elfordulva megküzd a posztmodern kihívásával.

Azonban a film ezzel nem lenne teljes, az igazi kritika elveszne, mert csak egyik oldalt bírálná. A teljes képhez szükség van a második részre, amely a totális politika és hatalom mint mindent behálózó rendszer kritikája, és ezzel együtt az előbbiek által manipulált társadalomé is. A manipuláció és ellenőrzés leginkább a szabadság mint választás megszüntetésével érhető el. Ha elvesszük a választás lehetőségét az egyénektől, akkor homogén közeggé olvadnak össze, és a hatalom eszközévé válnak. A bűn kiirtásával a szabadság elveszíti értékét, és az individuum politikai játékok részévé válik.

[Az, hogy a film ellen vehemensen tiltakoztak, mondhatni jó ideig betiltották, az pontosan a társadalmi manipuláció eredménye. Az un. erőszakosság miatti felháborodás kimondottan jól mutatja, hogy a társadalmi rendszer képmutatásra, felületességre, látszólagos moralitásra és manipulált értékekre épül. A betiltás annak a bizonyítéka, hogy a társadalom nem vette észre az eléje rakott tükröt, a támadott személyek romlottságát és inautentikus létét.]

A film sötét jövőképet fest, amelyben az egykori közellenségből barát lesz, ha szolgálja a politikai célt. A politika mint a legsötétebb erő jelenik meg, a politikának nincsenek morális alapelvei, minden csak a hatalom megszerzésére irányul az eszközök megválogatása nélkül. A közvélemény megfelelő formálásával a rossznak ítélt politikai erőből kis idő alatt mindenki által megszeretett, és ezáltal megszavazott erő válik.