A történet a háborúról szól, a vereség fele haladó Japán katonáinak borzalmas helyzetéről. Az igazság kiderítése, vagyis Togashi hadnagy halálának a feltárása már nem pusztán egy ember halála, hanem az egész értelmetlen és vesztésbe haladó háború borzalma. Egy ember halála vagy kivégzése semmit nem jelent azon igazságok feltárása mellett, amelyek az ember ragadózóvá válását mutatják be.

Egyetlen eset feltárásának nehézsége rámutat a történelmi visszatekintés és a történelmi tények esetlegességének problémájára. A hivatalos verzió eltér az állapotot megélők verziójától, az állapotot megélők vallomása pedig önmaguk és olykor mások védelmében csak hosszú idő után jelenti az igazság bevallását. Ilyen alapon egyszerűen kimondható, hogy mi már semmit nem tudunk a világháború belső történetéről, a külső történetet pedig minden nemzet/fél saját maga érdekei szerint hozza létre.

A hősök és a háborús beszámolók nagy része tulajdonképpen csak mese, történetszövés, a beszámoló személy saját esetlegességének, félelmének és gyávaságának enyhítése, mert a háború forgatagában eltűnnek a hősök, vagyis senki nem hős, hanem pusztán túlélni vágyó.

A japán császár virággal emlékezik a hősökre, vagyis erősíti a hivatalos verziót. Aki azonban túlélte, az pontosan tudja, hogy a hősiesség ebben a háborúban legfeljebb az emberi méltóság megtartása lehetett, és aki hazatért nem minden esetben volt képes megtartani a méltóságát, mert fontosabbnak tartotta menteni a bőrét. Hazatérésee után a túlélő hazugságokba keveredik, és csak nagyon nehezen képes elmondani az igazságot, Tulajdonképpen lelkiismeret furdalása van saját túlélése miatt, de meghalni sem szeretett volna valamelyik dzsungelben.

Az igazság kiderítése nem jelent vigaszt egyik fél számára sem, hanem felkavarja azokat az emlékeket, amelyektől mindenki meg szeretne szabadulni.

https://youtube.com/watch?v=7o9PGrM4dqo