A magyar cím nem biztos, hogy pontosan ragadja meg azt a "távolság" vagy "távolságtartás" fogalmat, amely a filmre való megfelelő ráérzéshez szükséges lenne.
Ceylan párhuzamos világokat mutat be, amit egyrészt osztott térként, osztott világképként és párhuzamosan futó jelenetekként (két párhuzamos szereplő együttléte) jelennek meg, amelynek a végén a szintézis mint egyféle társadalmi elidegenülés megszüntetésére tett kísérlet jelenik meg.
Osztott tér:
A kamera állása olyakor cinikusan megosztó, de a “világok” közötti elválasztás folyamatosan jelen van. Cinikus, ahogyan az osztott térben futó Stalker filmet a szereplő pornófilmre cseréli, majd amint “rajtakapják” (egy másik tér belép a saját osztott terébe [TV és film és TV]), “köznapi” műsorra vált át. A tér egy másik jelenetben a TV mögül, a nézőpont módosításával jelenik meg, a szereplő a néző felé irányítja a távirányítót, mert a kamera a TV mögül filmez.
Osztott világkép:
A két főszereplő teljesen párhuzamos világban él, és a világot is teljesen párhuzamosan élik meg. A két világ (látszólag) nem egyeztethető össze, mert feloldhatatlan ellentétek uralják. Az egyik szereplő világképe a felkapaszkodott városi értelmiségi (fotós) elidegenedett világa, a másik pedig a faluról érkezett, nyers és még be nem illeszkedett emberé, aki még nincs elidegenülve a világtól és saját magától, és kapcsolatokat keres, hisz az együttműködésben.
Párhuzamosan futó jelenetek:
A film a szereplők történéseit bemutató párhuzamos jelenetekre, valamint a közöttül lévő szakadékot bemutató közös jelenetekre épül. A történeteken végigfeszül az ellentét, a feloldhatatlanság, az elidegenedés, a párhuzamosság egyféle világképet is jelent, amellyel a rendező mint rendező és a rendező mint (török) állampolgár közötti feszültség is megjelenik.
Feloldás:
A két világ közötti törést a morál oldhatja fel. A fotós túllép egy morális határt, és ezáltal belegázol abba az emberbe, aki – bár idegen tőle – alapvetően tiszteletben tartja őt.
A fotós teljesen közömbös egy ragasztós egércsapdába került – még élő - egér szemetesbe történő bedobásával szemben, míg a másik szereplő morálisan föléje kerekedik azáltal, hogy érzékennyé válik egy állat szenvedése iránt. Ez ébreszti rá a fotóst arra, hogy mennyire elidegenedett magától és a világtől, mennyire elzárt világban él, és meglátja az értéket a számára idegen vált világban.
