Eastwoodot nem tartom hatalmas rendezőnek, kliséket alkalmaz és próbálkozik azzal, amit én az egy filmen belüli vontatott, több csúcsponttal megtűzdelt eseményvezetésnek neveznék. Eastwood hatásvadász, és nagyon gyakran erőltetett, azonban ez a filmje kivétel, bár nem mentes teljes mértékben a fent említett elemektől. A film azonban jó lett, nézhető, meglehetősen magával ragadó és hitelesen létrehozott. Angelina Jolie színészi teljesítményét sok szempontból megközelíthetnénk, azonban ebben a filmben megcsillantja azt, ami miatt színésznőnek lehet nevezni. Kifejezetten hitelesen és jól játssza el a korántsem egyszerű szerepet. A „jó nő” szerepe is visszafogott, inkább a valódi, mint a divatos szépséget követi.
A történet drámai, felkavaró és elgondolkodtató, de nem érdemes utána olvasni a film megnézése előtt, mert nagyon szervesen alakítja a film egységes képét.
Eszmeileg nagyon erős kritikáját jelenti az 1920-as évek Amerikájának, amely korrupciótól átitatott légkörében tulajdonképpen csak álhivatalnok és álrendőrség van, és néhány elszánt, az igazáért kiállni képes ember.
Eastwoodnak ez a filmje, ismétlem, kiemelkedő az eddigi rendezői életművéhez képest. Lehet, hogy kissé túl későn nőtt fel ahhoz a feladathoz, hogy divattól független rendező legyen?
