HTML

filmekről

Olyan filmekről írogatok ezen a kis blogon, amelyek magukban hordoznak valamiféle eszmei mondanivalót, vagyis lehet róluk írni. Ezzel a blog nagymértékű szubjektivitását is elismerem, hiszen valamelyest önkényesen választom ki azt, hogy (szerintem) miről lehet írni, és miről nem. Számos olyan film van, amely soha nem fog belekerülni ebbe a blogba, pedg kiemelkedő, nélkülözhetetlen és alapműnek számít. Magamban hordozom azt a szkepticizmust, mely szerint bizonyos képi dominanciákat nem lehet eszmei síkon kifejezni. És azt is elismerem, hogy a katarzis pusztán tökélyre vitt képiséggel is elérhető, különösebb eszmei tartalom nélkül.

Friss topikok

Linkblog

Abbas Kiarostami - Zire darakhatan zeyton (Through the Olive Trees - Olajfákon át)

2009.09.25. 17:04 film

Kiarostamit posztmodern rendezőnek is szeretik nevezni. Mindettől függetlenül a rendező mindenképpen rendhagyó filmeket készít. Filmtechnikai és filmelméleti szempontból ez a legegyedibb filmje, a filmről szóló film.

 

Az értelmezés szempontjából kulcsfontosságú a kezdő jelenet, amikor a rendező szerepét játszó színész üdvözli a nézőt, és elmondja, hogy ő az a színész, aki a rendezőt fogja játszani. Azonban tudható az, hogy már a bemutatkozás pillanatában is színész, tehát már benne van egy filmben, amely tartalmazza majd a másik filmet.

Tehát a színész filmben játszik, és ez egy másik filmet hoz létre, amelyet valaki megrendez, miközben a rendező is színész, de a színész egyben rendező is, mert létrehozza a másik filmet. A rendező színész, a színész rendező. Ha elvonatkoztatunk magától ettől a filmről és filmelméleti szempontból kezeljük azt, amit látunk, akkor egy nem hagyományos rendezőfelfogást láthatunk: a rendező is szerves része a filmnek, „benne van”, nem kívülről rendez, ő is eljátssza a szerepét. Ehhez kapcsolhatók olyan elcsépelt témák, hogy a kamera és a tárgya/rendező és a film közötti viszony, azonban ebben a filmszemléletben az elcsépelt témák is újraélednek és más jelentéssel töltődnek fel.

 

Kiarostami ebben a filmjében is tökélyre viszi a rá jellemző kameraállást (a kocsi szélvédője mögé helyezett, a kocsival mozgó kamera), ahol maguk a szereplők csak késleltetéssel jelennek meg.

 

Ez a film maga a filmkészítés folyamatának is a filmje, és itt a film mint ismétlések sorozatából kiválasztott egy ismétlés jelenik meg. Egy, a filmbe bekerülő jelenet több ismétlésen keresztül jön létre, és a stáb/rendező dönt a kiválasztott ismétlésről.

 

A film és a valóság közötti választóvonal egy filmben oldódik fel: a filmen lehetséges az, ami a valóságban nehezebben vagy egyáltalán nem. Ezt a nehézséget vagy lehetetlenséget szimbolizálja a filmben a nyitva hagyott végkifejlet.

Szólj hozzá!

Címkék: film a színész the rendező trees át filmelmélet olive iráni abbas kiarostami through olajfákon filmben

A bejegyzés trackback címe:

https://filmekrol.blog.hu/api/trackback/id/tr681406844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása