Ez a film egyrészt a költészet és az emberek kapcsolata közötti hidat próbálja meg erősíteni, másrészt pedig a vers, a versben fellelhető eszme és a vers szerzője közötti kapcsolatot keresi.
A vers:
Az egyszerű ember is képes lehet megérteni a magas költészetet, amennyiben van benne érzék erre, tehát a költészet nem a „kiváltságos” tanult rétegnek a tulajdona, de a tudás átadásához szükség van a költészet felé forduló átlagember segítésére. Az átlagemberben is benne van a költő, csak nem tudja, hogy verselméleti szempontból melyek a vers részei és elemei (metafora, hasonlat stb.), illetve nem tudja megnevezni azokat, mert nem ismeri ezek jelentését. Az átlagember az akadémiai keretek között megfogalmazott versfogalmat nem ismeri.
A vers formailag bármiről szólhat, és voltaképpen nem kell mindenképpen eszmét kifejeznie.
Az eszme és a szerző:
Amennyiben a költészet és az általa kifejezett eszme (ha találunk ilyent) közötti kapcsolatot vizsgáljuk, kiderül, hogy a költő javarészt elméleti ember, az ügyért nem minden esetben áll ki konkrétan. A költő buzdít az eszmére, de önmaga a háttérben marad, és nem teszi ki magát életveszélynek. Politikai okokból persze lehet hazájából kitiltott, veszélyben lévő, de megvannak azok a kapcsolatai, amelyeknek köszönhetően nagy eséllyel megúszhatja a meghurcoltatást.
[Ez most nem azt akarja jelenteni, hogy nincsenek áldozatot hozó, és az eszméért akár az életükkel fizető költők, hanem azt, hogy számos esetben a költő kisebb veszélynek teszi ki magát, mint az általa hirdetett eszmét megvalósítani kívánó "harcos”.]
A film a költő gyengeségét, és a költő és az egyszerű ember között fennálló szakadékot is bemutatja. Hiába lesz a költő jó barátja a neki leveleket kihordó postásnak, távozása után évekig mellőzi őt, hiszen fontos ember, nem ér rá feleleveníteni egy, a sorból egy kissé kilógó régi barátságot.
