Nuri Bilge Ceylan ezzel a filmjével maradandó filmet alkotott, amely nagyon erős hatást hagy a nézőben. Mint az Iklimler című filmjében is, ebben is az emberi kapcsolatok problematikája áll a középpontban. Míg az Iklimler inkább egy kapcsolat válságának a bemutatására törekszik, ez a film sokkal messzebb megy, és sokkal mélyebb kérdéseket feszeget. A történetvezetés sokkal letisztultabb, és maga az eszmei mondanivaló is mélyebb síkokba hatol be.
A film elsősorban az emberi viszonyok felületességét, kiüresedését mutatja be, ahol az embereket látszat-értékek vezérlik, és a pénz meg egy autó megszerzéséért akár a mások helyetti börtönbevonulás, vagyis bérraboskodás is elfogadható. Nem véletlen, hogy a megbízó politikus, akinek a "fontos" szerepét nem aknázhatja alá egy kis baki, és "úriember" módjára megfizeti a helyette bevonulót.
Mi vezet egy embert arra, hogy elfogadjon egy ilyen ajánlatot? Ceylan mindezt a kilátástalanságban látja, a "minden mindegy" elvben, hiszen az a család, amelytől távol marad már régen puszta felületes viszonyokon alapszik. Az ilyen család tagjai nagy bajban vannak, és tulajdonképpen egymás börtönét jelentik, ezért nem éreznék magukat rosszabbul a börtönben, mint a saját családjukban, vagyis a börtönben sem történne több vagy kevesebb velük, mint odahaza.
Ami a technikai megvalósítást illeti, a filmet uralja a fix kameraállás és a vontatottság, a hosszú snittek, amelyek szintén arra ösztönzik a nézőt, hogy beleélje magát a helyzetbe, gondolkodási és értelmezési időt hagyva a számára. Ceylan mesteri beállításokkal érezteti a fennálló helyzetek komolyságát.
