A kapitalista álom megtörésével a látszólagos társadalmi szabályozás is megszűnik, és az emberek gyilkolni képesek a munkahelyért, annak érdekében, hogy fenntarthassák korábbi életvitelüket. Az az abszurd helyzet alakulhat ki, hogy az álláskereső meggyilkolja az összes többi olyan álláskeresőt, aki konkurenciát jelenthet számára a papíriparban.
Ha mindezt világunkra vetítjük, vagy „aktualizáljuk”, akkor mindenek felett álló kapzsisággal és értékvesztéssel találkozunk, ahol nem maga a gyilkos a legnagyobb bűnös, hanem az a világ, amely kitermelte őt.
A gyilkost furdalja a lelkiismerete, de egyszerűen nem talál más kiutat abból a szorító és abszurditásba forduló helyzetből, hogy nem talál munkát, és ezáltal elveszíti társadalmi jelentőségét, és veszélybe kerül az addigi életszínvonala. Mert akinek nincs állása, az a mai világszemléletben értéktelen, mintha nem is létezne. A gyilkos számára nagyobb probléma az állástalanság, mint az a tény, hogy az álláskeresés érdekében gyilkossá kell válnia.
Az egyébként tiszteletreméltó és szerető családapa kettős életet él. Ez a kettősség azonban nem csak rá jellemző, hanem mindenkire, aki egy ilyen világban él, függetlenül attól, hogy gyilkol-e vagy sem.
Costa-Gavras bírál és bemutat. Bírálja a teljesen a gazdasági szempontoknak alávetett társadalmi berendezkedést, és bemutatja annak a társadalomnak az abszurditását, amely egy ilyen berendezkedésnek megfelelően él.
