Az eseményszálak, az idő és a tér relatív, ahol minden történet külön dimenzióba helyezhető és mégis összefüggő sorba kerül. A film a szereplők és az események felszínes megjelenítése, a viszonyok laza szálakon történő összefűzése. Mindez komikumhoz vezet, azonban e mögött az emberi lét és az emberi viszonyok negatívitása jelenik meg. Ezek a viszonyok egy felszínes játék részei, és az individuum bezártságából adódnak.
Almodovar hősei összetett személyiségek, és semmiképpen sem nevezhetők pozitív hősöknek. A film minden szereplője rendelkezik sötét titkokkal, és individuális létük fenntartása érdekében a moralitás csak másodlagos tényezőt jelent. Az almodovari individuum a boldogságát keresi, amelynek az eléréséhez át kell lépnie a szabályokat. Azonban a boldogság mint olyan nem nevezhető véglegesnek az almodovari relatív világban, ezért az elért boldogság nem a végleges boldogság, hanem egy újabb lavina elindítója.
