filmekről

„Rossz nevelés”: kiváló képi világ, jó karakterek, a gerinctelenség mély bugyrai, itt senki nem jó és nem rossz, hanem valahol a kettő között található.

Az „Eleven hús” a beteljesedés filmje, amelyhez hosszú út vezet. Ez az egyik legjobb Almodovar film, mert itt egy egyén kibontakozásának és kiemelkedésének képessége követhető nyomon, még ha az oda vezető út kimondottan rögös és a szokásos almodovari fordulatokkal tűzdelt.

A „Tűsarok” c. film még azonos című rovatot is indított a magyar médiában, mert Almodovar lovat adott a feminizmus alá, ami teljesen jogos. A film egy nagyszerűen összerakott, élénk színvilágú és erős témákat feszegető film. Egy dolog azonban rejt magában egy veszélyt, egyféleképpen feljogosít egy – nem csak jogi értelemben vett – bűn elkövetésére a bűn miatti valódi megbűnhődés nélkül.

Természetesen lehet nagyon szimbólikusan is értelmezni az almodovari retorikát, és “univerzalizálni” a bűn és a bűnhődés problémáját egyféle kontextuális (nő és férfi viszony) relativizálással, illetve (anya és lánya közötti viszonyból fakadó) jóvátételi relativizálással.

Az almodovari életmű frissebb darabjai viszont már kezdenek szakítani ezzel a radikális látásmóddal, és sokkal árnyaltabb képet festenek a nemek közötti viszonyokról és szerepekről. A „Bőr amelyben élek” és az „Elrontott ölelés” retorikája visszafogottabb, de éppen azért nagyobbat üt, mint a korábbi filmek kissé erőltetett „gender” irányvonala.