Polanski visszatérő problémája a szabadság kérdése, és akárcsak a Bérlő c. filmben, a szabadságot itt is a gonosz korlátozza. Míg filozófiai értelemben a szabadságot a determinizmus, maga az egyén vagy éppenséggel a szabadság hiánya korlátozza, Polanskinál a fő ok a gonosz. A gonosz nem kimondottan tűnik rossznak elsőre, sőt a gonoszság még akár szimpatikus is lehet. A végeredmény azonban bemutatja a gonosz valódi arcát. Itt nem csupán konkrét végeredményről beszélhetünk, hanem maga a gonosz végkifejletéről.
Rosemary nem győzhet a gonosz ellen, és Polanski félelmetes képpel zárja a filmet: Rosemaryt legyőzi a gonosz, mert egyedül nem képes legyőzni azt. A gonosz legyőzéséhez segítség, támasz kell. Az anyai ösztön kereste a támaszt, de nem találta meg, és az anya végül egyedül marad, egy elvarratlan szálú filmben.
https://youtube.com/watch?v=otPyEsObI1M
