A képek filmje erotikába burkolva, avagy az erotika hozza létre a kép tisztaságát. A film filmen belüli filmnek is tekinthető, hiszen az egész történet meseszerű, valójában felvállalt fikcionális játékot takar. Nem akar valósnak tűnni, mint a valóságot megragadni vagy bemutatni igyekvő filmek, hanem a történetet a fantázia és az esztétikai történetvezetés által kívánja felvetni. A tenger, a napfény, a magány, a halál és a megbocsátás üzenetértékűvé teszi a filmet, mert ezeknek a képi elemeknek és történéseknek a segítségével a néző nem marad puszta eszköze a rendező képi zsenialitásának. Medem zseniálisan látja az apró dolgokat, a finom részleteket, az ellentéteket. Míg Almodovar kifejezetten spanyolos életérzést mutat be, addig Medem a spanyol életérzést nem választja el az ezzel az életérzéssel járó problémáktól. A film katarktikus, de csak azok számára, akik tudnak a képek között olvasni, és megküzdenek az amúgy nem egyszerűen emészthető medemi stílussal. A fim az európai filmtörténet kiemelkedő filmje, egyedülálló mű.
https://youtube.com/watch?v=FqsV5tsV5D0
