A vendégséget/vendégeskedést azért szeretjük, mert a vendégség buli, lazítás, majd véget ér. Nemec filmjében a vendégség nem a választás, hanem a kényszer eredménye. A vendégségben részt kell venni, mert kötelező, és nem lehet tudni mikor lesz vége. Érdekes karikatúra a kommunista rendszerről, ahol a vendéglátó a bölcs vezér, a vendégek pedig bamba arccal és kissé nehezen kommunikálva ülnek a közös asztalnál. A vendéglátó a vendéglátás lebonyolítását segédekkel végzi, akik hűségesen lesik minden óhaját. A vendégségből csak engedéllyel lehet távozni, aki önhatalmúlag elszökik, azt úgyis megkeresik és visszahozzák.
A kommunizmus kegyetlen valóságaként az sem elhanyagolható szempont a filmben, hogy a vendégek teljesen elveszítik önállóságukat, meg vannak elégedve a partival. Korábban egy-két kisebb ellenállási gesztus kivételével tulajdonképpen senki nem tiltakozott a vendégségben való kötelező részvételben. A rendszer megteremtette azt a tömeget, amely a semmittevésével és önmaga feladásával hozzájárult a kommunizmus fennmaradásához.
