A rendező nagy mestere az érzelmi hatások elérésének, filmjeiben az eszmeiséget az érzelem hozza létre, a filmkockák hatást érnek el, amelyek a film megnézése után még hosszú órákig ott villognak a néző agyában.
Mi váltja ki az érzelmet vagy akár az elérzékenyülést? Az önmaguk hibáján kívül elesett, kitaszított, leigázott és hontalanná tett nép tagjainak élete.
Ghobadi a precíz rendezéssel eléri, hogy a tények maguktól keljenek életre, egyszerűen ledöbbent a képsorokkal, hihetetlenné teszi, hogy ilyen állapotok is léteznek, ilyenné is válhat az ember, akár pozitív, akár negatív értelemben. A jó és a rossz összemosódik, az élet értéke eltörpül, az őrület és az elkeseredettség felemelkedik.
A néző nem tehet mást, mint vitatkozik a szereplőkkel, oda képzeli magát a történetbe, a sík vászon térré válik. Zseniálisan el vannak készítve a mozgó kamerás jelenetek, elvágják a kamera és a kamera tárgya közötti határt.
