Abban egyetérthetünk, hogy szeptember 11. az Amerikára mért legnagyobb csapás volt, mert éppen azt a biztonságérzetet aknázta alá, amelyben minden amerikai hitt.
Wenders a rá jellemző stílusban mutatja be a megsebzett Amerikát, és a sebzett Amerikát mint másik arcát felmutató országot. A filmben Amerika nem nagyhatalmi szempontból bemutatott, hanem egy problémákkal, szegénységgel és válsággal küszködő országot látunk, ahol a paranoia és a félelem uralja az Amerikában hivő, Amerikára mint az egyedüli nagy országra tekintő hazafit.
Ebben a helyzetben kijön az emberekre olyannyira jellemző tulajdonság, a bűnbakkeresés. Szeptember 11. után Amerika elvetette barátságos arcát, az arabra már mint potenciális terroristára tekint, mint aki egyszerű mosószerből is tömegpusztító biológiai fegyvert vagy bombát gyártana. Wenders nagyon jól látja mindennek a komikumát, és maga a főhős jön rá egy idő után arra, hogy teljes tévedésben van, olyant keres, ami nem létezik.
Wenders mindezek ellenére nem elemzi ki teljes mértékben a szeptember 11. szálat. Nem keresi a magyarázatot a miértre, és jórészt csak az egyik oldal véleményét tolmácsolja. Mintha a film egyféle tanulólecke, mélyebb gondolkodásra ösztönző program lenne jobb érzésű és kissé felületes amerikai értelmiségiek számára.
