A Tristana című későbbi film alapja is lehetne, azonban Buñuel ekkor még egy kevésbé kiforrott, viszont annál ütősebb filmet alkot. Az unokahúg téma csak a film első részében dominál, utána Buñuel „kiírja” a nagybácsit a történetből, és egy másik téma tárgyalását vezeti be és bontja ki. A film szerkezete emiatt kissé tagolt, szétszedett, ugráló.
A filmben az idealista ember vagy az idealizmus vége látható, és a folyamat bemutatja a realista vagy pesszimista ember kialakulását, mintha ezt egy történeti síkon keresztül ragadná meg (lásd polgárság majd proletárdiktatúra).
Viridiana hisz a szeretet és a megváltás erejében, a jó erkölcsben és a segítségnyújtásban mint életcélban. Komolyan veszi a hivatását, és bár valamelyest érthető okokból nem megy el apácának (és ezzel elindul az idealizmustól a cinikus, szemlélő, be nem avatkozó realizmusba haladó úton/lejtőn), életét felteszi a szegények megsegítésére.
Buñuel azt a fajta idealizmust bírálja, amely a proletárokból stb. jól nevelt polgárokat szeretne faragni, akik a megélhetésüket kemény munkával és önmaguk értékrendjére irányuló egyféle elhivatottsággal biztosítják. A proletár vagy a csőcselék ábrázolása Buñuelnél hihetetlenül kegyetlen, ám ha belegondolunk a proletárforradalom győzelme utáni állapotokra, a meglévő művészeti, kulturális stb. értékek megsemmisítésére vagy az értékek fel nem ismerésére, akkor a kritika jogos. A filmből az a tanulság vonható le, hogy a társadalmi dolgokba nem lehet külső hatásra, erőszakosan és főleg ideológiával túlfűtve beavatkozni. A proletár nem akar polgárrá válni, ezért a polgári rendbe történő bevonás erőltetése eredménytelen, és végül abba a kézbe harap bele, amely enni ad neki. Buñuel szerint a romlottság felszámolásához nem elég a jó szándék és a nagyon komolyan vett keresztény értékrend. A társadalmi osztályok között nagyon nehéz a közvetlen átjárás.
A film cinikus képpel zárul, amelyben Viridiana nem szeretne egyebet, mint az eszméből történő kiábrándulás után teljesen elfeledni korábbi önmagát.
[Mindazok ellenére, hogy a filmet kereszténységgyalázás miatt betiltották, maga a kereszténygyalázás nem annyira erős, mint amennyire azt az egyház felkapta. Jelen van a kereszténység ironizálása, de meggyalázása nem, de csak akkor, ha tudunk a sorok mögött olvasni. Azt mondhatnánk, hogy a kereszténység ebben a filmben a Buñuel által elvetett idealizmus egyik formája]
