A morális és az immorális közötti kényes határt feszegető alkotás. Mi a tisztesség és mi a szükség? Ha valaki pl. prostituált akkor a tisztességesek társadalmában csak félember? A tisztességesek társadalma viszont tisztességes marad attól, hogy kihasználja a prostituáltat (strici, ügyfél, panziós)?
Mitől lesz alávalóbb valaki attól, hogy a testét árulja? Mitől lesz tiszteletreméltóbb az, aki megpróbálja a házasságig megtartani szüzességét úgy, hogy közben részesül a prostitúcióból befolyó pénzből.
Kim Ki-duk nem tanfilmet készít, ezért nem ad választ ezekre a kérdésekre konkrétan, hanem egyféle cselekménykibontással állást foglal egy értelmezés vagy lehetőség mellett. Az embert ebben az értelmezésben nem a külsőségek alapján kell megítélni, és a társadalomban elfogadott jó és rossz fogalom között nem húzható éles határ, mert a jó és a rossz fogalma egy adott (esetenként romlott) társadalmi rend által meghatározott, vagyis nem értelmezhető metafizikai fogalomként.
Kim Ki-duk relativista, viszont az embert mint legfőbb értéket állítja elénk, értve ezen azt, hogy a külsőségektől függetlenül minden emberben ott van az az érték, amely magasabbrendűvé teszi az őt körülvevő tárgyaknál és csak a gazdasági érdekeket előtérbe helyező embertársainál. A film egyféle kiáltvány a külsőségeken, képmutatáson, hamis értékeken, kapzsiságon stb. alapuló berendezkedés ellen.
A fenti kiáltványt felismerő személy egy olyan új világba csöppen bele, amely teljesen átértékeli azt az értékrendet, amelyben addig élt. Olyan barátsághoz vezet, amely éppen a kezdeti törékenységén keresztül lesz egyre erősebb: két eladdig szembenálló világ találkozik és alakul valami teljesen más – és ettől még egyáltalán nem jobb vagy rosszabb – világgá.
