filmekről

Bahman Ghobadi „harcos” rendező abban az értelemben, hogy filmjeiben a kurdok helyzetét, világát és kultúráját mutatja be. Ne feledjük, hogy egy olyan népről beszélünk, amelynek nincs országa, hanem országok által szétválasztott. Az elválasztott kurdok találkozása szinte lehetetlen, viszontagságos és megalázó helyzeteken vezet keresztül. Ez a sajátos "road movie" ezt mutatja be. Nem hiányzik belőle a humor és az abszurdum megjelenítése sem (filmezés kazetta nélküli kamerával, laptop és imternet a világ végén).

Ghobadi a kurd kultúra legfontosabb elemének a kurd zenét tartja, amely mindenek feletti, üzenetvivő és összetartja ezt a hányattatott sorsú népet. A film minden egyes momentumát átjárja a zene és a zene által adott kitartás ereje. Megható az a mód, ahogyan Ghobadi a kurdokat ábrázolja. Egy érzékeny, jó humorérzékkel ellátott, tehetséges és mély érzéseket tápláló néppel találkozhatunk, és azonnal átérezzük helyzetüket. Azt látjuk, hogy senki nem segít rajtuk, ügyükben egyetlen nagyhatalom sem hoz megoldást.

A filmnek köszönhetően az ember legyőzheti azt a naivitását, hogy bizonyos dolgok majd a "jóságos" jogvédő államok közbenjárásával rendeződni fognak. Mindenki nézze meg, aki ki szeretné irtani magából a nap mint nap belehelyezett téveszméket és a világról és a benne élő emberekről alkotott hamis, manipulált és leegyszerűsítő képet.