Ebben a filmben a tér és az idő kerek, hiszen van ami visszatér a kezdőponthoz. Követi a kínai/ázsiai gengszterfilmekre jellemző, képileg olykor komikus és brutális irányelvet. Képileg rendesen összerakott film, de csak azoknak ajánlott, akik szeretik a Wong Kar Wai vagy a Kim Ki Duk vonal képvilágát.
Azonban a követett - vagy az ázsiai filmekre eleve jellemző - képvilág ellenére a film mégis különálló, mert egyedi mondanivalót hordoz. A szegénységbe beleszületett szereplők a szegénységet tartják a legrosszabbnak, mindent megtennének annak érdekében, hogy megszabaduljanak tőle. Azonban a szegénységtől nem érdemes bármilyen áron megszabadulni, mert szétesik az individuum egysége vagy: a szegénységből csak saját erőből szabad kitörni, mert a külső segítség igénybevétele csak a hamis jobban-élés illúziója, és a szabadság teljes elvesztése (akárcsak a Quaemada c. filmben, a szabadság csak akkor érhető el, ha nem külső engedélyből származik, hanem az ember saját maga éri el, vagy adja oda saját magának a szabadságát).
Ha a filmet keresztyén szempontból nézzük, akkor a bűnös életmód fenntarthatóságáról is beszélhetünk. Az idő és a tér kerek azok számára, akik a kevésbé bűnös életmód érdekében a szegénységet választják.
https://youtube.com/watch?v=PqABz04gGVA