A film megértésének kulcsa a kezdő, bábjáték jelenet. A japán bábjáték az európaiak számára először érthetetlen, de egy kis idő után nyilvánvalóan látható a – legalábbis a saját fogalmainkkal meghatározott – lényege. A bábjáték kettős valóságot jelent, és nem pusztán azért, mert azt gondolnánk, hogy a színfalak mögött található a bábszínész, aki a bábot mozgatja, mint ahogyan ez nálunk bevett szokás, hanem azért, mert a báb és a bábszínész együttesen jelenik meg, és a báb és a bábszínész összehangoltan mozog, kiegészíti egymást. A japán bábjáték egy teljesen más színház koncepciót képvisel, és egy egységes harmóniaként értelmezhető, ahol a bábszínész, a báb, a történetet énekelve mesélő személy, a zenész és a (csuklyás) segédek.
Az élet mint bábjáték, vagy az élet mint a bábjáték részévé válás lehetősége erős kísérlet egy olyan létfogalom kidolgozására, amelyben a (japán) bábjátékba való belépés egy új minőséget is jelent. Elsődlegesen a "Bábu vagy" (KFT) kijelentés visszataszító lenne egy európai kultúrkörben értelmezett báb-színház kontextusában, azonban a japán báb-játék kontextusában előjön az a létminőség, amely az európai báb-ból hiányzik.
Megkockáztatható, hogy az európai bábszínház mint „Bábu vagy” értelmezés csupán lázadó, ám a feloldásra képtelen álláspont. Jó indulási pont, azonban ha megáll a lázadásnál, ott is marad. A film története alapján a(z) (európai) bábu-létből kitörni akaró egyén eléri azt a báb-állapotot, amely már értéket teremt, vagy más lét-szférába jut, szintézist hoz létre. A film esetében azt az állapotot a vezekléssel, a beismeréssel lehet elérni, amikor az egyéb hagyja azt, hogy a bűne miatt tehetetlenné váló ember átvegye felette az uralmat, lehetővé téve ezáltal, hogy gondozhassa őt. A szintézis eléréséhez, vagy az eggyé váláshoz feltétel nélküli feladás szükséges.
