A történet önmagában nem szokatlan, az "unokahúg" mint idősödő úriemberek szeretője közismert jelenség. Bunuel a történetbe azonban a következő erős alapelveket ágyazza be:
- szabadság mint választás
- a választás mint céltudatos tevékenység
- szabadság és szép (vagy tetsző)
A szabadság mint választás tulajdonképpen egy kissé bipolárisan jelenik meg a filmben, mert két dolog közül mindig van amit az ember kiválaszt, éspedig azért mert a kiválasztott dolgok között mindig van valami különbség, ami miatt valaki választ. Vagyis a szabadsághoz a különbség felismerése szükséges.
Ide kapcsolódik a választás mint céltudatos tevékenység, mert teoretikusan kifejezve két teljesen egyforma dolog közül nem lehetne választani. Tehát a különbség miatti céltudatos választás meghatározó az emberi egzisztencia számára. Autentikus létet a választásoknak köszönhetően lehet elérni, amely mindig az individuum szempontjából valamire irányul.
A szabadság és a választás összekapcsolása esztétikai értelmet is kölcsönöz a szabadságnak, és ez egy nagyon érdekes megközelítés. Amikor választunk, nekünk tetszőt (szépet) választunk.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy az olyan fogalmak, mint szabadság, választás, szép stb. nem tárgyalhatók különállóként, hanem csak együtt van értelmük, mert csak így visznek közelebb ahhoz, ami az ember megszokott létének felszíne alatt található.
https://youtube.com/watch?v=bcW2EKnzXxE
